Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 6. szám

szúnyogokéra sem. Csinálom, írom, adom verseimmel lelkemből a legjobbat. Akinek nem tetszem, írkáljon, vagy pukkadjon meg... "

Lipcséből eredő vádakra így replikázik: "Hogy gall-imádó, hazafiatlan, sőt magyargyűlölő vagyok, szűkfejüek itthon is rám fogták. A vád nevetséges: magyar vagyok, ős magyar, s képtelen arra, hogy más legyek. Magyar a lelkem, a temperamentumom, de elragadtatva nem vagyok a magyar viszonyokkal. Látom és gyűlölöm a fajom hibáit. Talán nagyon türelmetlenül, de ez — idegrendszer dolga. Főképpen kétségbeejtenek a magyar kulttírviszonyok s ezért éppen Nyugaton élő magyarok átkoznak? Bocsátassék meg nekem, ha nagy példákkal védem kicsiségem. Byron ostorozta az angolokat, kiket egy másik angol költő Browning civilizált barbároknak nevez... És kell-e más példa, mint a Petőfié? Úti leveleiben s hány versében átkozza a magyar bűnöket, és siratja a maga magyar voltát... " (Fecskék)

Magyarságára hivatkozik egy másik válaszban is: "Annyi magyarságról sohse álmodtak sem a bajai csizmadia-műhelyben, sem az anyai gentry-házban, se sehol, amennyit az én ezeréves kis-nemes, mindig parasztokkal s vajmi sokszor parasztokként élő familiám megőrzött s az én egyéniségemben, lelkemben kifejezett... " (Válasz Tóth Bélának)

Ady verseinek és írásainak lényeges hányada — az eszmei mondanivalót tekintve — korhozkötöttségen túllépő, mondhatnánk: szabad-idejű, igazságaiban örökérvényű — tehát halhatatlanul élő ma is. Nyelvezete, szimbolikája, képalkotása és változatos formavilága egyedülállóan szuggesztiv. Ady azonban — különösen pesszimista, szenvedő időszakaiban — nem így értékelte saját verseit.

Kosztolányi ürügyén — kinek költészetére Ady versei nem hatottak és "szűz maradt e rontó, mérges versektől" — Ady saját verseire vonatkozó magyarázattal okítja az őt utánzókat: "Három-négy év óta a fiatalok, sőt az idősebbek is, megbomlottak egy kicsit az új versektől. Nem vették eszre, hogy e versek nem kívánják a magyar irodalom törvényes gazdagítását. Ezek egyszerűen egy valakinek, egy szenvedő embernek versess csak szükségből verses, panaszkodásai. " (Négy fal között)

A társadalmi változásokat sürgető Ady biztos ihletettséggel, mintegy látnoki erővel érzi irodalmi munkásságának megújulást hozó hatását. Az "új idők" jövetelének mágikus jósa ő. Elhivatottsággal próbálja ébresztgetni a szellemileg és minden vonatkozásában kátyúba rekedt nemzetet. Elűzött a földem című versében így beszél erről:

"Hideg ez a sík, fátyolos arcú.

Átgázolom a ködtakarót. Csönd.

Dobogok lábammal a földön,

Hiába költőm, hiába költőm Az én földem aludni akar. "

A muszálj-Herkuls című Ady vers csak-azértis motívumára integrálódik Simon Lajos Az esendő Ady című verse, (Élet és Irodalom, 1977. nov. 12.) melyben Ady társadalom- és lélekformáló hatására utal a költő: (két téma összekapcsolására itt kivételesen nem Adyt idézem) "Hiszen tudjuk:

benne fordított minden, minden pohártól egyre józanabb, íme, íme a fokozatai: először szellemes, azután gyilkos-gúnyos, azután káprázatos — tiszta fővel olyat tud mondani, amitől, ha nem is egy csapásra, mégis, apránként vége lehet ám kényelmes Magyarországnak."

Maga Ady is érzi önmagában ezt a képességet és megelégedéssel konstatálja a hatást:

11