Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 6. szám
naveni. Édesapja hat gyermekes ácsmester volt. A háború után Király csatlakozott a kommunista ifjúsági mozgalomhoz. Mivel kitűnt értelmével és szervezőkészségével, gyorsan haladt előre egy máskülönben tipikus pártkarrier lépcsőin. Megjárta a moszkvai Komszomol-iskolát és igen magas pozíciókat ért el a párt és állami hierarchiában. Kovászna (Háromszék) megye párttitkára és tanácstitkára volt, nemzetgyűlési képviselő, az államtanács tagja, és a legfelső pártvezetőség az úgynevezett politbliró póttagja. E hivatalait 1972-től kezdve fokozatosan feladta és a legutóbbi időkig mint a Magyar Nemzetiségi Dolgozók Tanácsának alelnöke tevékenykedett. Király Károly a pártot — minden rendelkezésünkre álló jel szerint — meggyőződésből követte és szolgálta. Nagy Imréhez hasonlóan azonban kommunista meggyőződése sem tudta népe árulójává tenni. A nagyromán soviniszta nacionalizmusnak ellenállt minden posztján. Valószínűleg ennek tudható be pozícióinak fokozatos elvesztése. Király ennek ellenére hitt a pártban, a jelek szerint meg volt győződve, hogy a legfelső vezetés nincs •tisztában a magyarellenes visszaélések mértékével és ha ő felvilágosítja őket, a hibák ki lesznek javítva. 1977 június 2-án Király levelet intézett Die Verdethez, a legfelső román pártvezetés ideológiai főmegbizottjához. A levél felhívta Verdet figyelmét a nemzetiségi politika súlyos fogyatékosságaira, és javaslatokat tett azok kijavítására. Bár a levél szövege őszinte segítőkészségről és bizalomról tanúskodik Király kezdi sejteni, hogy levele esetleg nem fog lelkes fogadtatásra találni. Ezt írja többek közt: ",.. ezeknek a kérdéseknek a felvetése és a megoldások keresése mindig nehéz dolog, bátorságot és felelősségérzetet követel. Az aki ezeket a problémákat felveti, számíthat arra, hogy nem úgy fogják megérteni ahogy ő szeretné, különösen a mai körülmények között. Számíthat arra, hogy gyanúsított lesz, sőt különböző jelzőkkel illetik ezeknek a kényes és sajátos kérdéseknek a felvetésekor." Levelére Király választ nem kapott. Augusztusban elküldte e levél egy példányát Fazekas János miniszterelnökhelyettesnek a politbüró tagjának, aki a legmagasabb rangú magyar származású vezető Romániában. A Fazekashoz írt kisérőlevél egyik legérdekesebb pontja az, ahol Király a tavaly tavaszi magyarellenes terrorhullámról ír ilyenképpen: "Akik a nemzetiségi kérdés törvényes és az Alkotmánynak megfelelő kezelése érdekében szót kérni merészelnek, azokkal szemben megengedhetetlenül megfélemlítő módszereket alkalmaznak. Amint önnek tudomása van róla, bántalmazások, kínzások is voltak, Szikszait a kiváló brassói tanárt a zaklatások öngyilkosságba kergették ..." E terrorhullámról a CHRR már beszámolt az amerikai magyarságnak. Király újabb levelére is süket hallgatás volt a felelet. Szeptember 12-én Király újabb, minden eddiginél részletesebb levelet küldött, ezúttal Vincze Jánoshoz, a román párt központi bizottsága tagjához.- Ebben megirjaaddigi kísérletei kudarcát és hosszasan felsorolva a magyarellenes román kampány egyes elemeit, kéri Vincze közbenjárását a párt legfelső vezetősége felé. Megállapítja, hogy a nemzetiségi politika téren "elmélet és gyakorlat között nagy a szakadék, valójában egyet mondanak és egészen mást tesznek.n Szóváteszi a nemzetiségi iskolák számbeli csökkenését — "évről-évre kevesebb működik. A gyermekek nem tanulhatnak anyanyelvükön.M Majd: '1976-ban határozat született a magyar nyelvű felsőfokú Intézmények fölszámolására." Még a "Dolgozók Nemzetiségi Tanácsainak ülésein sem engedélyezett az anyanyelv használata. " A visszaélések kimerítő felsorolása után megállapítja:"Ennyiből is látható, hogy tények sokasága ellenkezik az Alkotmánnyal, a Párt Alapszabályzatával, a pártdokumentumokba foglalt és előirányitoft alapelvekkel. Ami a gyakorlatban történik, nincs összhangban ezekkel, sőt, mi több, teljesen ellentmond nekik, és semmi köze a Marxizmus- Leninizmushoz, sem az ember elemi jogaihoz, a humánumhoz, etikához és emberi 7
