Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 5. szám
AMYAMYE1LTOMK Balogh Imre (Portland, OR): A SZELLEMI RESTSÉG VESZÉLYE Ebben a cikkben a magyar és az angol nyelv keveréséről szeretnék beszélni. Én ennek a szokásnak nagy ellensége vagyok, nem főleg azért, mert ez rombolja az esztétikai fölépítését a nyelvnek (bár ez is fontos szempont), hanem azért, mert ez nagyon könnyen vezethet a magyar nyelv elvesztéséhez. Ennek a szokásnak a nagy veszélye az, hogy fokozatosan vezet az elfelejtéshez és így történhetik észrevétlenül meg. Ennek a rossz szokásnak a fő oka a szellemi restség. Nagyon jól mutatja, hogy csak restségről van szó az, hogy védekezésül az emberek, ha beszédükben rámutatnak e jelenségre, ilyesmiket mondanak: "mert könnyebben jön," vagy "ó hát nem jut eszembe a megfelelője. Azért érdemes ennek a jelenségnek a fejlődését megvizsgálni, mert ezáltal kiélezzük ennek veszélyességét. Az egész folyamat azzal kezdődik, hogy ha magyarul beszélünk és egy szó vagy kifejezés csak angolul jut eszünkbe, ahelyett hogy megállnánk és gondolkoznánk a magyar megfelelőjén, az angolt használjuk. Ez nem csak azért rossz, mert ezzel az alkalommal kevertük a két nyelvet, hanem főleg azért, mert nem "tornáztatjuk" az emlékezetünket, és ezáltal a kifejezés vagy a szó közelebb jut az elfelejtéshez ugyanúgy, mint az a sok tantárgy, amit az ember az iskolában tanult, de amit azóta sem használ. Mivel így meggyöngült ez a szó a szókincsünkben, amikor megint olyan helyzetbe kerülünk, ahol használnunk kellene, még nehezebben jön és ha restek vagyunk, az angolt használjuk s így ez a szó kicsúszik a tudatunkból, vagy mondjuk, átmegy az aktív szókincsből a passzívba, így először csak néhány szó csúszik át a passzív szókincsbe, de ezek úgy hathatnak, mint a kis kavics, ami elindítja a lavinát. Ez a folyamat úgy hat, mint egy lefelé mozgó csavarvonal, minél több magyar szót elfelejtünk, annál könnyebben jön az angol a magyar helyett, és minél többet keverjük az angolt a magyarral, annál több magyar szót felejtünk el. De ezt a csavarvonalat meg lehet állítani, sőt fölfelé is lehet haladni rajta, ha veszszük a fáradságot, hogy ne keverjük a két nyelvet. Ha nem jut eszünkbe valami magyarul, akkor álljunk meg és gondolkozzunk egy keveset, valószínűleg eszünkbe jut amit keresünk és nem csak a beszédünket tesszük szebbé, hanem a magyar tudásunkat is erősítjük egy kicsit. A magyar nyelvet ebben a formában is ápolni kell, ha meg akarjuk tartani a szétszórtságban, mert a nyelvünk olyan, mint egy kert a dzsungelben, ha nem ápoljuk, akkor tele lesz dzsungeli növényekkel és egy idő után nem lesz se dzsungel se kert. Én ezért kérek mindenkit, hogy figyeljen erre a restségre magában is, másokban is, és próbálja megakadályozni a fejlődését, mert ha ezáltal veszítjük el az anyanyelvűnket, akkor csak a saját lustaságunkat okolhatjuk. 41
