Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 5. szám

néhány folyó nevének a kivételével, amelyek szláv előttiek, de nem latin és nem dáciai és hogy a latin dialektus, amely a modern román nyelvben kifejlődött, olyan nyelvi sajátságokat mutat, ami nyugat-balkáni múltra utal." (Colliers Encyclopedia. 1975)

A fenti megállapítás jogosultságát megerősíti Cihac A. román nyelvtudós Frankfurtban 1870-ben kiadott műve: Dictionnaire d’etymologic daco-románé, amely szerint a román nyelv latin anyaga 2600 szóra rúghat, ezzel szemben van 3800 szláv, 700 török, 650 görög, 50 albán és 500 egyéb kölcsönszava, az utóbbi szám felében magyar kölcsönszó.

Ugyancsak tájékoztatásul szolgálhatnak a román nyelv anyagára vonatkozólag Alexi György román nyelvész Magyar elemek az oláh nyelvben (Budapest, 1888) és Román nyelvtan (u.o., 1892)c. munkái. Alexi szerint a román nyelv idegen anyagát az irodalmi nyelvből kiküszöbölték s annak helyére latin szavakat vettek át, némileg módosítva az oláh nyelv hangtörvényeihez. A ruménségnek így két nyelve van, az irodalmi (purifikált) és a nép nyelve, amivel az irodalom termékeit a nem iskolázottak elől úgyszólván elzárták.

Virgil Florea állítása szerint Erdélyt a magyar hódítók fokozatosan foglalták el a 10. és a 13. század között. Érvelésében Anonymusra hivatkozik (tévesen IV. Béla uralkodását a 13. sz. helyett a 12.-re teszi), pedig éppen Anonymusból olvashatta, hogy Árpád az utolsó csatájával, Marót leverésével a teljes honfoglalást még a 9. században, 899-ben befejezte. Szent István király (1000-1038) 1003-ban már határőrséget telepített Erdély keleti részének védelmére s ezt a határvédelmet II. Géza (1141-1162) ílandriai német (szász) telepesekkel, II. Endre (1205-1235) pedig a német lovagrendnek a Barcaság vidékére való betelepítésével megerősítette. Ezek a történelmi tények az Anonymus krónikájánál hitelesebb feljegyzésekben is megtalálhatók.

Összefoglalóul zárjuk le Virgil Florea könyvének a román nép eredetére és kialakulására vonatkozó részét Georgescu G.I., Maciu Vasile, Tudor Dumitru és Roller Mihail szerkesztésében, a román Nevelésügyi Minisztérium engedélyével kiadott Románia Történelme a középiskolák VIII. osztálya számára" c. könyv két világos, tömör és mindenek felett becsületes mondatával: "A fejedelemségek megalakulását megelőző századokat nagyon kevéssé tanulmányozták, ezek Románia történetének sötétebb századai. Az okmányok hiánya megakadályozza az akkori társadalmunk fejlődésének világos magyarázatát" (92. old.).

A fentiekből láthatja Florea s mindenki, hogy a külföldnek egyáltalán nincs szüksége egy propaganda célzatú könyvnek az elolvasására áhhoz, hogy Romániát megismerje. A nyugati országoknak vannak kiváló történelemtudósai, közgazdászai, politikusai, diplomatái és nagyszerű tudósítói, akik ismerik Románia múltját és jelenét, erényeit és hibáit. A nyugati világ románismeretéről tanúskodjanak pl. az alábbiak;

Területileg Románia valamivel kisebb (91, 000 mf2) mint Oregon, de tízszer olyannépes(20.3millió). Történelmileg az a mag, amelyből Románia kifejlődött 1861-ben, Walachia és Moldavia egyesítése volt. Erdély és a magyar Alföld egy részének, valamint a szomszédos Oroszország és Bulgária kisebb darabjainak megszerzésével Románia az I. világháború után megkétszerezte területét. A határok azonban könnyebben változnak, mint az emberek személyisége. A különböző jellemű népek hozzácsatolása nagy kulturális egyenlőtlenséget, sőt kifejezetten nehézségeket okozott, ami kölcsönös elégedetlenségre és hátrányos politikai fejleményekre vezetett.

Valóban, Románia területileg sokkal gyorsabban gyarapodott, mint bármelyik európai ország a 20. században (131.402 km2-ről 1918-ban 237.500 km2-re 1920-ban), de gyarapodása inkább az I. világháború győztesei adományának, mintkatonai, vagy kormányzati képességének tulajdonítható. Bár az újonnan nyertbennszülöttnépekképzetttechnikusai és politikusai nem voltak elfogadhatók az új kormány vezetői részéről, az alacsonyszintű oktatási mérce miatt maguknak a románoknak a technikai és adminisztratív képesítése sem bi23