Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 5. szám
fogadhatja el a már régen lejáratott formulákat. Ha már Amerikában élűnk, tanuljunk Amerikától. Minden nemzeti elnyomás hosszá távlatban zsákutca. A kizárólagos hegemóniára való törekvés, a nemzeti, akárcsak az egyéni önzés, idővel visszavág! Aki ezt nem látja, az saját történelméből sem tanult. — Andris A REMÉNYSÉG TAVÁNÁL ISMÉT TALÁLKOZUNK! AzITT-OTT 10. évfolyamának derekán aug. 27 és szept. 3 közt megtartottuk Közösségünk hivatalos találkozóját az ohióbeli Zaleski állami parkjában, a Reménység tó partján. Többen voltunk mint valaha: a beiratkozások alapján 160-an, köztűk 48 fiatal vagy gyermek, A napsütéses meleg kellemessé tette egyűttlétűnket s biztosította, hogy megmártózzunk a tóban. Az előadások korlátozása a délelőtti s esti órákra több időt hagyott a szórakozásra, a kötetlen ismerkedésre. Az 1977-es találkozó az eddigielméi lazábban, nyugodtahban zajlott és végződött. Aug. 27-én a beérkezés, beiratkozás és elszállásolás bonyadalma simán és problémamentesen folyt le. Nagy Károly Endre (Columbus, OH) vezette a beiratkozást, Bőjtös László egyengette az elszállásolást. Magát a programot másnap reggel nyitottuk meg ünnepélyesen, Bőjtös László házigazda köszöntőjével. Ezt követte egy rövid istenszolgálat, melyen Nagy Károly Endre, Sass Magda és Ludányi András működtek közre. Az elmélkedés arra hívta fel a jelenlevők figyelmét, hogy a Reménység tó partján töltött szabadság olyan kikapcsolódás a mindennapi zaklatott életből, amit érdemes kihasználni életűnk kiértékelésére, átszervezésére. Két történészünk alapos, érdekes és a szükséges alapismeretekben gazdag előadása körűi forgottaz eszmecsere vasárnap délelőtt. Elsőnek Bődy Pál (Steubenville, OH) beszélt "Az északamerikai magyar bevándorlás a XX. sz. első felében" címmel. Bődy a magyar bevándorlás történelmi profilját összegezte demográfiai, társadalmi és politikai szemszögből. Utána Szendrey Tamás (Erie, PA) "Magyar történelmi emlékek megőrzése és ápolásakűlföldön" címmel foglalkozott lelkiismerethez szóló szavakkal a külföldre szakadt magyarság történelmi emlékeinek feltárásáról és elhelyezéséről. Hangsúlyozta, hogy emlékiratokat, visszaemlékezéseket most kell gyűjtenünk, mielőtt a két világháború közti s az 56-ot átélő szemtanúk elhalnak. Mindkét előadáshoz többen hozzászóltak. Esti programunkat ismerkedő összejövetellel kezdtük, szesztelen frissítővel. Nagy Károly Endréné, Emma vezetése alatt többen azon fáradoztunk, hogy kötetlen légkörben legyen alkalma mindenkinek jobban megismerni a Magyar Baráti Közösség célkitűzéseit, valamint a többi jelenlevőt. Mire a puncs elfogyott, az est fénypontjához értűnk; Beniczky Ádámnó "Gog és Magég fia" címmel Ady Endre születésének 100. évfordulója megünneplésé re tartott előadást. A megemlékezésből mindenki teljesebb, hitelesebb, érdekesebb képet kapott Ady egyéniségéről s költészetéről. Az előadó szeretettel, lelkesedéssel és szaktudással ismertette velünk századunk legnagyobb költőjét. Ezt követte egy-két Ady vers lemezen, majd Kovács István (Budapest) filmszínész és a Vígszínház előadóművésze tolmácsolásában, élőszóban elhangzott egy csokor vers — Adyval a központban. Mindannyiunk számára lelki megújulás, felejthetetlen élmény volt. Hétfőn délelőtt két előadást hallgattunk meg. Szilágyi Pál (New Milford, CT) "A gazdasági alap szükségszerűsége" címmel rávilágított a külföldi magyarság cselekvésképtelenségének egyik okára. Megfigyeléseit konkrét javaslatok is követték és többen hozzászóltak a kérdéshez. A második előadó Hosh Róbert (New Jersey) volt, aki "Árpádhon: egy magyar település sorsa Louisianában" címmel visszaidézte, hogy szülőfaluja miképpen jött létre, hogyan fejlődött s milyen problémákkal kűzködött több mint félóvszázados történelme folyamán. Hosh mint harmadgenerációs magyar szűrte le a megmaradás és továbbfejlődés 12
