Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 5. szám
10. évfolyam, 5. szám ITT-ÖTT/1977 Volume 10, Number 5 A MUNKA NÉPE Veres képű századokon által, Hadakozva torokkel, tatárral, Hősi karral védve a világot, Magyarország mint a bástya állott, Mindig bátran, győzve, halni készen. Hősök népe! Éljen, éljen, éljen! Hejh, nem is volt, nem volt nyugodalma, Folveré a harcok riadalma. Hadi kiirt volt egyetlen zenéje. Véres kard járt megyéről megyére, És amitől piroslott a róna: Piros vér volt, nem a piros rózsa. Gonosz idők, elmúltatok régen! Nem a félhold — nap ragyog az égen,De Árpádnak edzett harci népe Nem henyéli át a napot mégse. Kardját ugyan emésztheti rozsda, Ott az eke, ásó, kapa sorba! S Ion, hogy' amely eddig vért piroslott: Verejtéktől gyöngyözik a homlok. S hol ágyúja dongott a csatáknak: Munka-lárma veri föl a tájat, S hangzik pöröly, kalapács serényen, Munka népe! Éljen, éljen, éljen! Munka népe! Az Isten megáldja, üdvözítse béke olajága, Tettereje, lázas munkakedve Nagy nemzetek sorába emelje. Hogy a büszke jóslat igaz légyen: Magyarország nem volt, hanem lészen. Reviczky Gyula 1878 3
