Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám
múképpel ismertetni, s ezzel nem állt szándékomban Laping Ferenc munkájának jelentőségét csökkenteni. Inkább azt remélem, hogy a különböző vélemények, melyek a könyvvel kapcsolatban elhangzanak, lehetővé teszik, hogy a 25. évfordulóra egy még színvonalasabb kötet jelenhessen meg. Ha már az építőszándékú megjegyzésekre céloztam, hadd említsem meg, hogy a New York Times a 20. évforduló napján tudta, kit illet meg, hogy vezércikkben emlékezzen a bukott felkelésre. Ők a Nemzetőrségünk parancsnokát kérték fel a vezércikk megírására. Azt hiszem, Laping Ferenc könyve is gazdagodna, s történelmi hitelében erősödne, ha a 25. évfordulóra megjelenő kiadásának előszavát Király Béla írná, — Lipták Béla, Stamford. CT. ITT-OTTnak: Szomorúan látom, hogy tolódik az ITT-OTT balra. Már az Anyanyelvi Konferenciát is reklámozza! Akik az orosz-kommunista megszállás kiszolgálóival és az otthoni proletár diktatúra képviselőivel szűrik össze a levet, azoknak nem szabad csodálkozni, ha nem kapnak támogatást olyanoktól, akik továbbra is küzdenek Magyarország szabadságáért s az orosz megszállók kivonásáért és az emberi és nemzeti szabadságjogokért. Otthon megalkudni a kommunista diktatúrával nem dicsőség, de megérthető; de hogy itt a szabad világban ne álljunk ki a magyarság egyéni és nemzeti szabadság eszméiért, arra nincs mentség, csak kifogás. Azt azonban, ha valaki itt e szabad világban lesz az otthoni diktatúra és megszállás kiszolgálóinak bármi módon is támogatója, azt én (és a magyarság java része) elítélem (elítéli). Opportunizmus? Félrevezetettség? Butaság? Azok számára nem mentség, akiknek nem kell megalkudni, mint millióknak, kik otthon kénytelenek azt megtenni. Sajnálom, hogy az ITT-OTT elcsúszott, mert jó ideig szívesen olvastam és támogattam. Nem haraggal, csak szomorúsággal: Pásztor László, Pittsburgh. Kedves Laci! Az Anyanyelvi Konferencia kérdésében az egyetlen nem magyarországi, objektív hírforrása s elméleti fóruma a szétszórtságnak az ITT-OTT. Ez nem annyira az ITT-OTT érdeme, mint más nyugati magyar folyóiratok szégyene, ahol kicenzúráznak mindent, amié téren történik, vagy kizárólag előítélettel, elutasítólag foglalnak vele szemben állást. Kár. Mert ennek az akciónak hosszú távon igen pozitív lehet az eredménye, olyan szempontokból is, melyekre sem a kezdeményezői, sem az ellenségei esetleg nem gondolnak. Te, aki az amerikai politikai életben karriert csináltál magadnak, jól tudod, hogy a szólamok, amiket itt ismét pufogtatsz, ma már üresek. Azt is tudod, hogy nincs köztünk egy se, aki nem azon fáradozna, hogy Magyarország s a magyarság jövője a mainál szebb, jobb legyen, s ehhez hozzátartozik az az óhaj is, hogy az idegen csapatok hagyják el az országot. Leveled nem őszinte, mert csak önigazolás akar lenni a sikertelen múlt tükrében. Az opportunizmus, félrevezetettség, butaság vádjai igen furcsán hatnak olyan ember tollából, aki magyar körökben jó pénzért ügyködött egy (csúnyán és talán végleg bukott) amerikai politikai klikknek. Lehet, hogy Te ezt láttad akkor jónak — mi mindenesetre vagyunk annyira udvariasak, hogy becsületedet nem vonjuk kétségbe, még ha Te az ellenkező látszatot kelted is az ITT-OTTról, aminek olvasói között vannak mások is, akik az anyanyelvi konferenciákat illetőleg osztják aggályaidat, s ennek olykor kifejezést is adnak e helyen, anélkül azonban, hogy bárkit is durva sértésekkel bántalmaznának. —Én, személyesen nem értettem veletek egyet ezelőtt sem, de a fentieknél sokkal többet vártam tőled, s elszomorít, hogy csalódnom kellett, —éji 42
