Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 4. szám

múképpel ismertetni, s ezzel nem állt szándékomban Laping Ferenc munkájának jelentő­ségét csökkenteni. Inkább azt remélem, hogy a különböző vélemények, melyek a könyv­vel kapcsolatban elhangzanak, lehetővé teszik, hogy a 25. évfordulóra egy még színvona­lasabb kötet jelenhessen meg. Ha már az építőszándékú megjegyzésekre céloztam, hadd említsem meg, hogy a New York Times a 20. évforduló napján tudta, kit illet meg, hogy vezércikkben emlékezzen a bukott felkelésre. Ők a Nemzetőrségünk parancsnokát kérték fel a vezércikk megírására. Azt hiszem, Laping Ferenc könyve is gazdagodna, s történelmi hitelében erősödne, ha a 25. évfordulóra megjelenő kiadásának előszavát Király Béla írná, — Lipták Béla, Stam­ford. CT. ITT-OTTnak: Szomorúan látom, hogy tolódik az ITT-OTT balra. Már az Anyanyelvi Konferenciát is reklámozza! Akik az orosz-kommunista megszállás kiszolgálóival és az otthoni proletár diktatúra képviselőivel szűrik össze a levet, azoknak nem szabad csodálkozni, ha nem kapnak tá­mogatást olyanoktól, akik továbbra is küzdenek Magyarország szabadságáért s az orosz megszállók kivonásáért és az emberi és nemzeti szabadságjogokért. Otthon megalkudni a kommunista diktatúrával nem dicsőség, de megérthető; de hogy itt a szabad világban ne álljunk ki a magyarság egyéni és nemzeti szabadság eszméiért, arra nincs mentség, csak kifogás. Azt azonban, ha valaki itt e szabad világban lesz az otthoni diktatúra és megszállás kiszolgálóinak bármi módon is támogatója, azt én (és a magyarság java része) elítélem (elítéli). Opportunizmus? Félrevezetettség? Butaság? Azok számára nem mentség, akiknek nem kell megalkudni, mint millióknak, kik otthon kénytelenek azt megtenni. Sajnálom, hogy az ITT-OTT elcsúszott, mert jó ideig szívesen olvastam és támogat­tam. Nem haraggal, csak szomorúsággal: Pásztor László, Pittsburgh. Kedves Laci! Az Anyanyelvi Konferencia kérdésében az egyetlen nem magyarországi, ob­jektív hírforrása s elméleti fóruma a szétszórtságnak az ITT-OTT. Ez nem annyira az ITT-OTT érdeme, mint más nyugati magyar folyóiratok szégyene, ahol kicenzúráznak mindent, amié téren történik, vagy kizárólag előítélettel, elutasítólag foglalnak vele szem­ben állást. Kár. Mert ennek az akciónak hosszú távon igen pozitív lehet az eredménye, olyan szempontokból is, melyekre sem a kezdeményezői, sem az ellenségei esetleg nem gondolnak. Te, aki az amerikai politikai életben karriert csináltál magadnak, jól tudod, hogy a szólamok, amiket itt ismét pufogtatsz, ma már üresek. Azt is tudod, hogy nincs köztünk egy se, aki nem azon fáradozna, hogy Magyarország s a magyarság jövője a mainál szebb, jobb legyen, s ehhez hozzátartozik az az óhaj is, hogy az idegen csapatok hagyják el az országot. Leveled nem őszinte, mert csak önigazolás akar lenni a sikertelen múlt tükré­ben. Az opportunizmus, félrevezetettség, butaság vádjai igen furcsán hatnak olyan em­ber tollából, aki magyar körökben jó pénzért ügyködött egy (csúnyán és talán végleg bu­kott) amerikai politikai klikknek. Lehet, hogy Te ezt láttad akkor jónak — mi mindenesetre vagyunk annyira udvaria­sak, hogy becsületedet nem vonjuk kétségbe, még ha Te az ellenkező látszatot kelted is az ITT-OTTról, aminek olvasói között vannak mások is, akik az anyanyelvi konferenciá­kat illetőleg osztják aggályaidat, s ennek olykor kifejezést is adnak e helyen, anélkül a­­zonban, hogy bárkit is durva sértésekkel bántalmaznának. —Én, személyesen nem ér­tettem veletek egyet ezelőtt sem, de a fentieknél sokkal többet vártam tőled, s elszomo­rít, hogy csalódnom kellett, —éji 42

Next

/
Thumbnails
Contents