Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám
M . KIM . POSTA ITT-OTTnak: Az ITT-OTT 9:5 száma Ludányi Andrásnak egy előadását közli, melyben Badinyi jós Ferenc és Baráth Tibor professzorok őstörténeti munkásságával kapcsolatban a következő megállapításokat találtam: "A szakképzés legelemibb felkészültsége nélkül vágnak neki az ismeretlennek. Őnámításuk sajnos gyakran tőrténelemhamisító dilettantizmushoz vezet.” Továbbá: "Ellentmondással teli, hajmeresztőén zavaros okfejtéssel és sarlatánizmussal” vádolja a fent nevezett történészeket. Ludányinak több irányú értékes munkásságát elismerve, megállapításaihoz — nem mint történésznek, hanem mint egy magyar közkatonának — volna pár szavam. Badinyi professzor egyik Buenos Aires-i egyetemen nyilvános tanár, Baráth profeszszor pedig a kolozsvári egyetemen volt rendes tanár. Mindketten történeti szakon. Őstörténeti munkáikban mindkét professzor számtalan magyar és külföldi szak- es forrásmunkákra hivatkoznak. Baráth professzor közismert 3 kötetes munkájában 269 idézett műre hivatkozik. Tudomásom van arról, hogy Baráth professzor, amikor az "Úr” szó nyomán elindult őstörténetünk felkutatására, előzőleg tíz esztendeig tanulmányozta az őstörténelem műveléséhez szükséges mellék-tudományokat. Nyelveket tanult és öt nyelven végzett kutatásokat a montreali, bécsi, párizsi egyetemeken, s csak 10 éves szorgalmas munka és kutatás után lépett munkájával a nyilvánosság elé. El sem tudom képzelni, már csak a felsoroltak alapján sem, hogy Ludányi megállapításai helytállók lennének. A "hamisít" szó használatát különösen kifogásolom Ludányi megállapításaiban. Ez a szó ugyanis nem csak a tévedést, a hozzánemértést rejti magában, hanem ennek a szónak a jellembeli, erkölcsi hiányosságot magában rejtő tartalma, zöngéje is van. Nem régen hallottuk Ludányi előadását a dákó-római történelem hamisításairól. De mit szól majd Ludányi, ha legközelebb a románok fognak írni a magyarok történelem-hamisításairól, rá való hivatkozással? Szolgálna ez magyar érdeket? Ha Ludányi megállapításaiban használt szavait: "történet-hamisító, hajmeresztő, sarlatánizmus, legelemibb szakképzettség nélküli" tényleg komolyan vesszük, ez a lekicsinylő, durva szóhasználat nemcsak a két professzort sértheti jogosan, de sértő a két említett egyetemre, akik a professzorok munkásságát méltatták, sőt sértő azokra a lapokra és folyóiratokra is, melyek helyet adtak ilyen megnyilatkozásoknak. Ugyanis mindezekről, amennyiben Ludányinak igaza van, a legmesszebbmenő felületesség és korlátoltság állapítható meg. Ludányi, állításának igazolására két hazai — tehát ellenőrzés és irányítás alatt álló — történész munkájára hivatkozik. E történészek egyike Komoróczy Géza, akiről maga Ludányi ezt állapítja meg: "Komoróczyt nem érdekli egy objektív kiértékelés, hanem csupán a sumír kérdés teljes elsüllyesztése. Sőt, mindazok diszkreditálását célozza, akik ezzel a kérdéssel komolyan foglalkoznak." Ezek után azt hiszem, minden további magyarázat nélkül is nyilvánvaló, hogy Ludányi súlyos vádjait nem igazolta, nem bizonyította elfogadható formában. Az ő állításával ellentétben viszont tény az, hogy a támadott két professzor élen járó munkása az eddig elsüllyesztett magyar őstörténelemnek. Erre vonatkozó értékes, illusztrációkkal tele munkákat jelentettek meg, saját erejükből, s munkáikban sok, eddig ismeretlen adatot tártak fel s mutattak rá eddig ismeretlen utakra, melyeken az őstörténelem kutatásában haladni lehet. Ezenkívül nagy érdemük van abban, hogy mind a magyar, mind a külföldi szakemberek véleményét — most már elsüllyeszthetetlenül — ráterelték erre a kérdésre .... A lekezelés, a durvaság, sértegetés mindig rombol és szétválaszt, s a magyar ügyet előre vinni soha nem fogja. Remélem, mind Ludányi András, mind az ITT-OTT szerkesztősége ennek a sajnála-40
