Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám
FEL MUK Jávorszky Endre (Thaleschweiler, NSzK): GONDOLATOK—TÖPRENGÉSEK Tegnapelőtt este óta töprengek, nyugtalankodom, így létrejött az írás, íme, átnyújtom nektek. A közelmúlt néhány éve alatt a Német Televízió első vagy második műsorán (ARD, ZDF) aránylag sok magyar filmet vetítenek a magyar filmgyártás újabb termékeiből a nagyközönségnek. A bemutatott filmek között, mint mindenütt szerte a nagyvilágban, akadnak értékes és jó alkotások is. De van gyenge mű is, amiért kár a filmszalag és a képrádió előtt eltöltött idő. Nem vagyok filmkritikus, és nem bemutatni, vagy méltatni akarom a lepergetett filmek javát vagy rosszát. Arról sem akarok értekezni, hogy hogyan reagál, és milyen véleményeket váltkiitt, az ifjabb nemzedékben egy-egy bemutatott magyar film. Az a nemzedék, ami nem a történelem közös fejezeteiből ismer bennünket, hanem éppen a képernyőről, vagy egy rövid magyarországi turista utazás attraktív élményeiből. A csípős szegedi halászlé, a piros paprika, a székelygulyás, a fokhagymás füstölt kolbász, a barackpálinka, a zamatos aszú, vagy a fülbemászó cigány (népi) muzsika fogalmaiból alkotnak rólunk véleményt. Természetesen örvendeztetőbb azt is tudni, hogy ismerik és tudják hogy Liszt, Lehár, Kálmán, Bartók, Kodály és Munkácsy, Széchenyi és Kossuth vagy Szentgyörgyi avagy az újabb kori olimpiászok megannyi hőse is magyarok, élők vagy halhatatlanok. De most hadd térjek rá egy a német televízión lepergetett filmre. Rögtön az elején megkapott a feleségemmel együtt (aki született német) az, hogy nem csakhivatásos színészekműködtekbenneközre, hanem a dokumentär jelleghez híven a film meséjéhez híven több idős magyar édesanya. Továbbá meglepett, hogy nem szinkronizálták a fűmet, tehát a párbeszédek magyarul folytak, német feliratokkal. Elvétve néha Kiss néni meditációi voltak az érthetőség kedvéért átszinkronizálva. Ein ganz gewöhnliches Leben ("Egy egeszen közönséges elet") volt a történet nemet címe. Gyongyossy Imre es Kabay Barna emlékeztet a történetben közelmúltunk szomorúságaira. A 74-éves magyar édesanya Kiss Veronika, aki egész életében egy kis magyar faluban (Rimóc) élt szegénységben, kemény, kétkezi munkában. Kiss néni készül egyetlen élő fiához látogatóba, a messzi Londonba. Ez események közben gyűlnek össze az idős édesanya falubelijei, és esténként, fonás közben, vagy napközben a kender áztatása, teregetése pihenőiben mesélgetik el egymásnak, sírásban-zokogásban vonagló testtel, családjuk szomorú történetét. Ezek a kis történetek parányi mozaikjai nemzetünk szomorú nagy sorsának. A férjek az első világháborúban vállalták a mártír-halált, és nyugosznak Galícia termékeny földjében, vagy az isonzói csaták valamelyik szétlőtt kavemájának kövei alatt. Aki meg ezt is átvészelte, a háború utáni nehéz évek testvérharcában vérzett el, és nyugszik valahol hazai földben. Mindkét i megboldogult nagyapám néhai meséiből még halványan í emlékszem én is ez idők elbeszéléseire. Az idős falubeli nénik tovább regélnek és a férjekről a fiúkra terelődik a szó, és a második vüágégés borzalmaira. Itt még keserűbb, még megrázóbb az idős asszonyok zokogása. Szívükről leszakított gyümölcsök nyugszanak Ukrajna pusztáin és a Kárpátok erdeiben, vagy a romokká bombázott magyar városok temetőiben. Az apám és a nagybácsim meséltek ezekről, de a halált szóró ezüst gépmadarak ezreire én is emlékezem. Mint kisfiú, szorongó szívvel és fojtható félelemmel bújtam el előlük az udvarunkban pom-E Ein ganz gewöhnliches Leben Nacherzählt von Imre Gyöngyössy und Barna Kabay Dieser Film schildert das Leben der 74jährigen Bäuerin Veronika Kiss, die nie aus ihrem kleinen Dorf Rimoc in Ungarn herauskam. Dennoch wurde sie von allen großen geschichtlichen Ereignissen die ses Jahrhunderts auf ganz persönliche, schmerzhafte Weise getroffen. Frau Veronika ist ein tatkräftiger, heiterer Mensch geblieben 38
