Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám
TIEJSKKffiffil -MÁMTÁSB Manapság szembetűnő, hogy a 15-45 évesek általában nem olyan vallásosak, mint voltak 25 évvel ezelőtt. A magyar fiatalok is egyre ritkábban járnak magyar istentiszteletre es misére. Az egész kérdést itt le lehetne zárni azzal, hogy világjelenség, és úgysem változtathatunk rajta. Úgy érzem ez komoly okokból vált magyar problémává. Ezért érdemesnek tartom a kérdés közelebbi megvizsgálását. A múltban a lelkész mondhatott, tehetett amit akart: elfogadták a hívek és hozzá alkalmazkodtak . Ma a pap nem váltja ki az emberekből ugyanazt az automatikus respektust, ami ezelőtt természetes volt. Templomba is csak akkor mennek el az egyháztagok, ha fontosságát, értékét és értelmét látják. Fiataljaink általában azért lesznek magyar egyházak tagjaivá, mert többet akarnak kapni, mintamit az angolszász egyházak nyújtanak. Ha nem elégítik ki őket lelkészeink magyar vonalon, elidegenednek és elmaradnak az egyháztél . Több téren végezhetnek pozitív magyar munkát lelkészeink (mint régen, és most is néhányan) ami által a tagok támogatása erősebbé válik és az elmaradtak is visszatérnek. Apaplegfontosäbbeszközea prédikáció. Feltétlenül van lelki táplálékra szükségük a híveknek. De ők elsősorban magyarok és csak aztán katolikusok, reformátusok stb. A jé lelkész (minta jé előadó) felméri gyülekezetét (közönségét) és aszerint prédikál (ad elő). A magyar lelkész is mérje fel gyülekezetét és prédikáljon aszerint. Hetenként érintkezik a hívekkel, életüket tehát komolyan befolyásolhatja. Prédikáljon az élet kérdéseiről, deezeket magyar szemszögből közelítse meg, mindig szem előtt tartva a különlegesen magyar problémákat. A templom neve legyen, maradjon magyar. Egyre több lelkész eltünteti egyik napról a másikra templomáról a magyar feliratot. Ezzel a kicsiséggel kezdődik a beolvadás folyamata. Más nemzetiségek kiírják büszkén a nevüket saját anyanyelvükön, mi talán szégyelljük? Vagy elegánsabbnak tartjuk, ha csak angolul írjuk ki? Az egyházi programon belül sokat tehet a lelkész, ami a magyarokat összehozza, együttartja, sőt magyarabbá neveli. Magyar nyelven is konfirmálhat, bérmálhat. Ne csak lehetőséget adjon, de biztass a a magyar gyerekeket arra, hogy magyarul konfirmáljanak. Sajnos már sok egyháznál vagy nem hajlandó erre a lelkész, vagy csak hosszú könyörgés után vállal el egy-egy magyar csoportot. Nem tudom, miért olyan nehéz ez? Kényelmesebb a papnak? Nem érez erkölcsi felelősséget a magyar gyerekekért? Továbbá, az egyház fenntarthat magyar iskolát. Ezáltal a fiatalok jobban megtanulnak magyarul beszélni, írni, olvasni, és Összejönnek más magyar fiatalokkal. Legyen legalább egy magyar osztály, ha van vasárnapi iskola. Az egyház ezen felül segíthet magyar programok megrendezésével és termeit rendelkezésére bocsáthatja más magyar csoportoknak. Az is fontos, hogy a lelkész részt vegyen annyi magyar megmozduláson, amennyin csak tud. Rengeteget tehet, hogy a magyar híveket visszahozza, visszahívja az egyházhoz. Ez nemcsak szép plusz, ami lehetséges, hanem a magyar lelkésznek Isten által kiszabott kötelessége. Ha lelkészeink nem vizsgálják meg hamarosan lelkiismeretüket, magatartásuk híveik meghasonlását, elidegenedését eredményezi. Most már, ha nem kapja a megszokott forrásból azt, amit vár, ez a generáció egyszerűen más megoldáshoz folyamodik. Láthatjuk, milyen megoldásokat találnak. Az egyik csoport visszahúzódik és nem jár sehova sem lelki táplálékért. A másik számára fontos az igehiredetés, de ez elválaszthatatlan a magyarságától. Inkább más felekezetű egyházba jár, ahol szintén Isten házában lehet, de megkapja a magyar lelkieket is. Sajnos, sok helyen egyszerűen nincs már olyan magyar lelkész, aki a magyar igényeket ki tudja vagy ki akarja elégíteni. Egy harmadik csoport úgy véli, hogy ha a lelkészek a magyar feladatot mellőzik, akkor ezt maguk végezik el. Összejönnek csoportosan olyanokkal, akiknek más-más a vallásihátterük, de akiket szorosan összeköt a magyarságuk. Végighallgatnak egy-egy olyan 6
