Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 1. szám
azt hittem .... A kővetkező pillanatban lecsaptam rá, kiragadtam onnan. Magyar újságot tartottam a kezemben. A lapot Becsben szerkesztettek es adták ki. A fejléc mellé a Kossuth-címert nyomták és alatta cikkek, hírek. Izgatottan, csalódásra számítva belelapoztam, de . . . nem. Mindent magyarul és magyarok írtak. * * * Azt, hogy van az emigrációban szerkesztett és nyomtatott újság, még otthon hallottam. Amolyan stencillel nyomtatott-sokszorosított, kézről-kézre adott, szakadtra olvasott partizánlapnak képzeltem. Azonban semmiképpen sem ily tekintélyes formátumú nyomdaterméknek, amely a New York Times társaságában és újságárusnál is kapható. Kik veszik? Höl vannak az olvasok, akik megértik még a magyart, s akiket ezek a hírek érdekelnek? Velük eddig nem találkoztam. Viszont tény, hogy a lapot mind egy szálig megvásárolják, hiszen nekem az utolsó példány jutott. * * * A szokásos sétánk ezúttal rővidebbre lett fogva, mert állva-mendegélve kényelmetlen az újságolvasás. Nemde? A kávéházban aztán belemerültünk a betfíáradatba. Egyik felét odaadtam a feleségemnek, magam pedig jó pesti szokás szerint az utolsó oldalnál kezdve mindent aprólékosan átolvastam. Az újság—amint az idő telt—egyre érdekesebb lett. Az apróhirdetés ékből megtudtam, hogy Becsben szinte minden kedvérevalót megtalál a magyar, hogy otthon érezze magát. Magyar vendéglőt, magyar bevásárlóhelyet, magyar fordítóirodát, sőt még magyar feleséget is. Innen értesültünk hol voltak, vannak, lesznek magyar ünnepségek és ott kik voltak jelen. Megtudtam azt is, hogy létezik, sőt léteznek magyar könyvesboltok ahol a teljes magyar irodalom képviselt. Móricz Zsigmond, Illyés Gyula, Németh László, Déry Tibor, Fejes Endre mellett Márai Sándor, Zilahy Lajos, Nyíró József, Vaszary Gábor, Nyisztor Zoltán, Halász Péter stb. művei is vásárolhatók. Ezt kővették a kis krokik, humoros pletykák innen-onnan a nagyvilágból, cserkészhírek, női rovat, tárca novellák, és legelői — a politika. Mindenről tájékoztatott. A világ nyüt. ki a lapokból, egy olyan világ, amelynek mi is — tudatlanul — tagjai voltunk. A többiek máshol ugyan, ám azonos problémákkal küzdve élnek mint mi, szenvedve az idegent, az egyedüllétet, az elszigeteltséget. + íje Nyugalommal és jóleső érzéssel eltelve tettem le az újságot. Arra gondoltam, most visszakaptam valamit, amit elvesztettem, önérzetnek hívják, személyiségnek vagy valami másnak ? Talán egy biztos földnek, amihez közöm van, amelyhez tartozom ? Lehet. Elmerengtem .... Tudatomban megjelentek ismét a hagymázos idők; a határátlépés, az elbizonytalanodás, az odaát maradt barátok visszhangzó szavai, az elveszett múlt megmerevedett képei. Orrtövőmőn könnycseppet morzsoltam szét . . .. Feleségem résztvevőén megfogta a kezem, elém tolta a párolgó csészét. A csőrrenő kanál és az illatár hozott vissza a jelenbe. Féltőn kaptam a leeső újság után. Ránéztem. Egy ideig szótlanul a tekintetébe merültem. ő mosolyogva viszonozta. Majd nevetve megszólaltam : — Emlékszel P. Howard regényeire? — Rejtő Jenőt gondolod? A Láthatatlan légió és a Csontbrigád íróját? — Pontosan. Épp most regényeinek egyik főszereplője jutott eszembe. Senki Alfonz.
