Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 3. szám
előle, nem tanácsára menekültek a hercegek külföldre. A könyv vallásfelekezeti szempontból is torzit. így a reformáció lényegét abban látja, hogy "a protestáns egyház a legnagyobb veszedelem idején megosztotta — a nemzetet," bár hozzáteszi, hogy "mégis érdeme, hogy terjesztette a nemzeti műveltséget." Pontatlan is: Dévay Biró Mátyásból erdélyi reformátort csinál, de se Méliuszt, se Dávidot nem emliti /74/. Olyan kitételeket is tesz a szerző, melyek a valósággal ellentétesek. Az ellenreformáció idejét pl. igy jellemzi: "ekkor már nemcsak a hitért, hanem az egyházi vagyon ... tulajdonjogáért is küzdöttek, miért is fegyverre keltek egymás ellen hazánkban csakúgy, mint Európa más országában" /75/. Pedig büszkék lehetünk arra, hogy nálunk vallásháború nem volt. Ez az álláspont csakis úgy magyarázható, ha Bethlen Gábort 'szektariánus fejedelemnek tekintjük: "/Bethlen/ első sikere után még két Ízben fogott fegyvert a külföldi protestánsok védelmére" /79/. A Magyar Nemzet Története tele van olyan aranyköpésekkel is, melyek valóban művelni fogjak ifjúságunkat. Szent László idejéről megtudjuk, hogy "a sok háborúskodás idején a nép egy része megint elszokott a rendes munkától s lopásból élt" /26/, merthát ugyebár pogány őseink tolvaj naplopók voltak csupán; a hon^lapitás koráról kiderül, hogy minden jó a németektől /lovagiasság/ s a német egyháztól ered /"szelidebb erkölcsök;" "arra nevelte híveit, hogy e földi lét hiúsága helyett a tulvilági élet boldogságára törekedjenek"/. S eddig nem,is tudtuk, hogy az első kereszteshadjáratok már a"török népek" ellen irányultak /szegény Szaladdin foroghat a sírjában'/. A lovagokról: "nemcsak az özvegyek védelmére keltek, hanem idővel /!/ minden anyát tiszteltek, minden nővel szemben gyengéd viselkedést tanúsítottak úgy, ahogyan ezt apródkorukban a nemes udvarnál /udvariasan/ tanulták" /27—28/. Könyves Kálmánról: "Kálmán uralkodása óta nemzetünk sokat haladt műveltség és jólét dolgában, ami az ő bölcsességét mutatja" /29/. Ki hitte volna! A "török német világ" nemességéről: "Férfiak, nők egyaránt festőién szép ruhát viseltek, de nem szekrényekben, hanem ládákban tartották öszszehajtogatva " /90/. Az újabb időkről hadd ne is szóljak— az egész első világháborút pl. mintha mi harcoltuk volna végig egyedül Hindenburg vezetése alatt /135/, egy kis német támogatással. Ne is említsük az oláhozást, rácozást, tótozást — ez talán érthető is egy olyan műben, ami 1926-tal lezárja a magyar történelmet, Bethlen István korával! A 3ű-as évek? Becsi döntések? Második világháború? Szálasi? Rákosi terrorja? 1956? A Kádár-kor? Minderről mitsem tud meg "az ifjúság." De hogy a királyt s a királyi család tagjait hogy kell megszólítani /"Apostoli Királyi Felség!," "Királyi Fenség!"/, arról felvilágosul. Hogy az MIM nem mer állást foglalni a korunkbeli történelemmel szemben azonban érthető, de nem exkuzálható. Ha a nagyapák azt hiszik, olyan könyvekkel traktálhatják mai fiatalságunkat, melyekből anno dacumál ők tanulták /rosszul/ a történelmet siheder korukban, nagyon is tévednek. Ilyenekkel csak elriasztják saját utódaikat. Az MIM vezetősége nem tett a magyar szétszórtságnak jó szolgálatot A magyarság története publikálásával. Fokozza a hibát az a tény, hogy szükségünk van magyar nyelvű történelem könyvre középiskolás szinten, olyanra, ami nem mai /vagy tegnapi/ magyarországi 43
