Itt-Ott, 1976 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 2. szám
Gerle Gizella /Los Angeles, Calif./: A RE FO RMÁC IŐ FALA Tavaly novemberben, — nem a legjobb évszakban — néhány hétre Genfbe utaztam. Rokonaim meghivását nem is egyszer, mondvacsinált okokból halogattam, mig végül kifogytam a kifogásokból, és elindultam. Megérkezve a londoni repülőtérre hajnalban, esőben, szélben, hidegben vettem csak észre: rosszul csomagoltam, otthon felejtettem a jó meleg, ragyogó californiai napsütést... Először voltam Genfben, ebben afogcsikorgatóan békebeli-békés, gazdag városban, ahol a svájciak nem aszfaltos utakon, hanem aranyon járnak, annyi rengeteg kincs, arany van felhalmozva a bankok pincéiben. A kötelező titoktartás vonzza a vagyonokat a világ minden tájáról. Minden gazdag ember itt akarja biztosítani, elrejteni szerzett vagyonát. Mi történik vajon azzal a felmérhetetlen arannyal, kincsekkel, aminek a tulajdonosa nem jelentkezik? Ezt elfelejtettem megkérdezni... A látottakról hosszú cikk-sorozatban egy másik lap hasábjain számoltam be, de a Reformáció Fala, ez a csodálatos emlékmű volt rám a legnagyobb hatással. Az első "találkozásnál" lassan ellépdelve előtte úgy éreztem, kevés ehhez hasonló, lenyűgöző emberi alkotást láttam életemben. Egyszerűbb nem is lehetne: a szobrok, dombormüvek szövegéhez mit is tehetett volna még a szobrász? Lassan, áhítattal sétáltam el az emlékmű előtt, s amikor a Fal végéhez értem, szinte megmerevedtem. Lábaim nem vittek tovább. Az utolsó szobor: Bocskay István Erdély fejedelme, teljes, nagyságos fejedelmi díszben, s jobbra tőle az utolsó dombormű, a felmagasztaló szöveggel. A La Place de Neuve formás, kerek, kisvárosi méretű tér. Délnyugati oldalát az óváros falai övezik. A fal felett Genf város magja, ahova a fal végén kényelmes lépcső vezet fel. Nos a fal egyik részének teljes szélességében emelték a Reformáció emlékművét, amelyet nemcsak a Reformáció nagy és kisebb alakjainak szobrai alkotnak, hanem nyolc téglalap alakú dombormű is a körülöttük lévő szövegekkel, amelyek a Reformáció születését hirdetik. Jobb helyre nem is állíthatták volna ezt a monumentális emlékművet: Genf szivébe, a park évszázados fái közé, távolabb az operaház, a muzeum, középen virágos, szökőkutas rotunda és — áhitatos csend. Minden nap elzarándokoltam a Falhoz — esőben, szélben is, s ha már nagyon fáztam, beszaladtam egy kávézóba és folytattam az "ájtatosságot". Addig néztem Kálvin Jánost és társait mig elhatároztam, hogy ezt az emlékművet rajzban, képen, szóban és Írásban elviszem magammal Californiába. Ennél szebb ajándékot nem hozhattam olvasóimnak. Leskicceltem a falat szobraival, domborművéivei, megszámoztam, leirtam a szövegeket, lefordítottam — rokonaim segítségével persze,— s végül sok lázas, hosszú esti munka után készen lett a Reformáció Fala, kicsinyben. Az első alkalomkor, amikor megláttam Bocskay István szobrát, nagyot dobbant a szivem: a Reformáció Falán Erdély fejedelme! Bocskay" István fejedelemsége idején Erdély volt az első ország Európában, ahol mindenki, bármilyen vallásfelekezethez tartozott, szaba-18
