Itt-Ott, 1976 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 1. szám

szamegy 1943-ra, amikor, mint a nagyenyedi Bethlen Kollégium tanítójelöltje, a mezei munka szüneteiben Írogatta a Csillag-ot, a nyári vakációra kitűzött, igazi tanáros témára: "Kálvin élete és munkássága." Nem kérdéses, mind a két szerző azt csinálta, amit Ígért: Páskándi Dávid Ferencnek állított is olyan emléket, hogy az minden elfogult és elfogulatlan olvasót magával ragad (soha senki annyi mely és jól idézhető gondolatot nem vetett még fel Dávidról, mint a Vendégség); sütő viszont Kálvint rajzolja meg, olyan meleg és megértő viszonylatok kozott, hogy szinte megbocsátjuk neki a máglyát. Nem Ady "érc lelkű" Kálvinját tárja elénk, s még kevésbé Castellio Castellio Calvinját, aki dogmatikus okok miatt küldte, vagy juttatta Servet Mihályt a máglyára ("Szervétet megégetni nem azt jelenti, hogy megvédtünk egy dogmát — a szentháromságot —, hanem egyszerűen csak azt, hogy egy embert megégettünk — írta Castellio). Ehelyett Sütő Kálvinja "a közéletbe kényszerült magány a cselekvés szorításában."

Ezek az "elsősorbani" célok azonban nem állhatnak meg önmagukban. Mind a két szerző keresi hőse igazi jellemét életük legnagyobb drámájában. Páskándi a Vendégséget használja fel erre, amikor ugyanis Bathori Kristóf fejedelem "beépíti" Soeinot (Socinus Faustust) Dávid házába, mint "fizető vendéget." hogy súgja be neki (a fejedelemnek), mire készül Dávid. Socino kénytelen elvállalni a szégyenletes szerepet, mert a fejedelem (és Blandrata) azzal fenyegetik, hogy kiutasítják Erdélyből, pedig Socinonak Erdély az utolsó menedéke. A darab témája, tárgya, tehát részben megváltozik: a be súgás kényszerének a problémájává lesz. Még mindig Dávidnak állít emléket a Vendégség, de már olyan körülmények között, ami a mi problémánk is. Sütő viszont Szervét Mihállyal találkozik, mialatt Kálvin életén és munkásságán dolgozik. Megragadja képzeletét "a minden koroktól toleranciát könyörgő, szerencsétlen Szervét Mihály sorsa." Csak nagy író merte Kálvin és Szervét egymáshoz való viszonyát így , egy soha meg nem történt jelenetre építeni, amelyben Kálvin és Szervét kebelbarátok, egyetemi hallgató-társak., akik együtt dolgoznak, sőt együtt konspiráinak Roma ellon. Ezzel a régi barátsággal magyarázza Sütő Kálvin és Szervét viszonyát egymáshoz, egész a máglyáig — kitűnően. Bár a történelem nem tud ilyen összeköttetésről, Szervét érthetetlen törekvése, hogy Kálvint meggyőzze a Szentháromság tanának logikátlan és Bibliátlan eredetéről (De Trinitatis erroribus). az a körülmény, hogy Szervétet vonzotta Kálvin, mint a lepkét a leng — testvérharc-szerű vagy diák-szerelem-szerű jelleget ad a két ember összeköttetésének, s így beleillik Sütő dramaturgiai felállításába.

Egyet azonban meg kell kérdőjeleznem. A dráma azzal végződik, hogy' Szervét kifakad: "üres a szemem és üres az ég; nem tudom már, hol a fényes Mindenható, mert elhagyott engem, álmodozásba kergetett és magamra hagyott a kérdő mondataimmal, és nem tudom, fölemelt-e, vagy megvert engem, amidőn ebbe a városba vezérelt és nem figyelmeztetett: nyitott szemmel aludj, Szervét Mihály." Nemértem, hogy kerülnek ezek a szavak Szervét szájába. Egyrészt pontosan tudjuk, hogy miket modnott Szervét megégettetése napján. Akkor már ugyanis megszűnt Szervét elzárása a világtól, mert az ítélet kimondatott. Mondanom sem kell, hogy Szervet nem mondott semmi olyat, amit Sütő az idézett szavakkal interpretálhatott volna. Másodsorban, ezekből a szavakból Szervét belső leveretése csendül ki. Ezzel szemben, Szervét megőrizte lélekjelenlétét s nem tagadta meg tanait. A nem-teológus számára persze nem sokat jelent, de a vád legsúlyosabb része az volt Szervét ellen, hogy csak az Atyát tartja örökkévalónak. "Jézus, az örökkévaló Isten Fia, könyörögj érettem" — kiáltotta még a máglya lángjai közül is. Szervétről azt írja E. Stahelin (Johannes Calvin I.. 428), a számtalan Kálvin-életrajzíró egyik legkiválóbbja, hogy "intellektuális szempontból Szervet messze fölötte állott százada legkiválóbb elméinek, Kálvinnak is." S egész sor hasonló idézetet hozhatnánk föl. Tudjuk, hogy.az orvostudomány terén kora legkiválóbb elméivel cserélt eszmét s hogy ő jött rá először, hogy a vérkeringés a tüdőn át jut a szív egyik kamrájából a másikba. 5 teremtette meg az Ösz-38