Itt-Ott, 1976 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 1. szám
Ha bátran áldoztam a vad szépségnek, magamnak voltam érte felelős. Nem tartoztam csak az emberiségnek. Otthagytam, aki gyáva és erős hitet adtam. Én nem mértem nemzetet, csak embert és eszmét, a hős életet. Egy egésszé forrt bennem a világ. Cseh, magyar, szerb, román tort egymás ellen. Nem tiszteltem mást, csak azt, áld. jellem s utálva kerültem a sok vitát. IV Korcsnak s fattyának nem voltara jé magyar, nem ismertek s nem értettek sokan, hát rajta, döfködétt engem sok agyar, szidtak és rugdaltak vad-boldogan. Száz i, ipszilon hevült, hetvenkedett, nyomult ellenem a sok idegen, ki pénzen vett nevet és becsületet. Vámszedő s labanc ócsált hidegen. Jelvényt, szalagot nem hordottam soha, de szél s zord idők nem sodortak tova, mélyen a néphez tapadt gyökerem. Európának mindig magyar voltam, hazámnak európai, mert holtan is Krisztus ur igéjét hirdetem . MINT LÉGGÖMB Mint léggömb már felhők fölé száll életem, a Fold egyre messzebb, elvágták kötelem. Vajon lesz még csillag, melyen kiköthetek, Istenről zengni el utolsó versemet ? 30
