Itt-Ott, 1976 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 1. szám
vés: a jól felkészült, szakmai, módszertani tudással felvértezett pedagógus kezében válik a jó könyv is igazán hasznossá. Fontos feladatunk tehát, hogy mindazokat, akik az Anyanyelvi Konferenciának ezt a nemes célkitűzését, a magyar nyelv tanítását vállalták és vállalják, a legjobb, a leghatásosabb módszerek elsajátításában erőnkhöz, lehetőségeinkhez képest segítsünk. Hegyezazúj kezdeményezés fontos és hasznos, arról szilárdan meg vagyok győződve. De azt is meg kell vallanom, hogy azonnali, látványos sikert nem remélek tőle. Ezt a mostani tanfolyamot minden szempontból kísérletnek tekintem, olyan kísérletnek, amelyből ezután núndnyájunk legjobb munkára, fáradozása eredményeként — évről évre javuló, a célt egyre inkább megközelítő vállalkozás fejlődik. Éppen ezért azt kérem önöktől, ne tekintsék ezt a tanfolyamot előadások sorozatának. Gondoljanak arra, hogy előadóink legalább annyit akarnak tanulni az önök tapasztalataiból, gondjaiból, ötleteiből, mint amenynyitönökelőadóink szakismereteiből tanulnak. Ne legyenek tehát passzív hallgatói ezeknek az óráknak, hanem állandóan kérdezzenek, mondják el észrevételeiket, ne hallgassák el kifogásaikat, bíráló megjegyzéseiket, tegyék kózkinccsé tapasztalataikat, eddigi gyakorlati munkájuk során szerzett sikeres ötleteiket. De mondják el nyíltan és őszintén gondjaikat, nehézségeiket is, mert hiszen ezek nyűt feltárása nélkül nem jutunk közelebb a megoldáshoz. Ennek a kölcsönös tanulásnak, erőfeszítésnek egyetlen célja van, közös erővel a lehető legjobb, legsikeresebb módszerek kialakítása, kozkincesé tétele. Erre a célra tekintünk mindnyájan, mert ez hozott össze bennünket, s minden mást kiiktatunk, ami ennek a célnak az elérését gátolja. Azt keressük, amiben egyek vagyunk, még akkor is, ha ebben vagy abban a kérdésben eltérő is a véleményünk. Ügy, ahogy az éppen most lezajlott európai biztonsági értekezleten is történt: azt fejtették ki, azt írták alá közösen, amiben egyetértenek, amiben — Európa és az egész emberiség javára— együtt tudnak működni. Erről a biztonsági értekezletről eszembe jut valami. Amikor a tanácskozások Helsinkiben megkezdődtek, a magyar televíziónak egyik munkatársa megkérdezett: mi jut eszembe erről a szóról, hogy biztonság. Ezt feleltem: először a bízik szóra gondolok, a remény és optimizmus igéjére, amely abiztonság szónak az alapja. Azután eszembe jut a szó rokonsága, a b i z a 1 o m , a bizalmas, meg a biztat, biztatás, továbbá a bizonyság, bizonyosság... meg Berzsenyire is gondolok: Bizton tekintem még sírom éjjelét . . . legfőképp azonban Madáchra; Mondottam, ember, küzdj és bízva bízzál! Valóban: a reményből, a bízásból csal? kemény, kitartó küzdelem árán lesz bizonyosság és biztonság. Kedves Barátaim, így van ez a mi munkánkkal is. Bizakodásunk, munkánk fontosságába. vállalkozásunk, kezdeményezésünk tisztaságába vetett hitünk akkor válik valósággá, ha lelkesedéssel, meg nem torpanó kitartással küzdünk, dolgozunk érte. Ezzel a gondolattal — az Anyanyelvi Konferencia védnöksége nevében és megbízásából — első pedagógustovábbképző tanfolyamunkat megnyitom. Köszönöm mindazoknak a munkáját, akik e tanfolyam kialakításában, előkészítésében közreműködtek, hálásan köszönöm a vendéglátó főiskola szívességét, lekötelező gondoskodását. Szívből kívánok e tanfolyam minden résztvevőjének, előadójának sikeres és egyben kellemes időtöltést, jó munkát! 14
