Itt-Ott, 1976 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 4. szám

PIPAFTESTBIÉIL Tokay János barátommal szárnyalt hozzám a hír: megbántottam a tüntetőket, mert nem helyeseltem, amittettek, nem láttam erőfeszítésük értekét, hogy végre a fiatalság cselekedett, hogy képesek voltak összeszedni kétezer (vagy háromezer) embert s tizennégy­ezer dollárt. Mindez, mondják, óriási eredmény, s a fő az, hogy lelkesült általa minden­ki, aki e megnyilvánuláson részt vett. Én mindezt nem kétlem, s az sem áll, hogy helytelenítettem a tüntetést. Én csak arra szerettem volna választ adni, arra a keserű kérdésre, miért nem figyelt fel a világ — megint — ami igazunkra. S hogy nem értettek meg, nem csodálom: nem szép, amit ír­tam, bár igaz, borzasztóan igaz, s ezt az igazamat senki se utálja jobban, mint én. Hát nem úgy van? Nem sírni való, ha ma már óriási eredmény összeszedni ennyi em­bert s ennyi pénzt? Erdélyért? Ezért, a legfájóbb sebünkért ? És jövőre, vajon, ösz­­szejon-e mégegyszer akárcsak ennyi is ? Adja az ég, ne legyen igaz az ón igazam — de nem hiszem. Nem hiszem, mert az idő száguld, az ember pedig fogy. A pillanatnak égető kérdései nem parancsolnak erkölcsöt a tüntetők gyermekeinek, s unottan fordulnak majd el apáik ü­­gyétől, a reménytelentől, ahogy a tüntetők elfordultak az előttük járó nemzedékétől. (Ki sírja vissza közülük a Horthy éveket? Vagy a Monarchiát?) Csak magyar erkölcs köthetné vissza e népet önmagához, nem a mának szent ügye. De erkölcsről nem akar, nem mer hallani senki. Vallásról még kevésbé. De felteszem: valaki (nem mi, persze, de valaki, a Szovjetunió, Amerika, a világ) megoldja Erdélyt számunkra kedvezően. És akkor? Azután felteszem: a Szovjetunió kivonul Magyarországról, mi több, Nagymagyaror­­szág függetlenségét garantálja. És akkor? Továbbá felteszem! a kommunizmus hegemóniáját felszámolják, helyébe olyan rend­szer lep, ami mindenkinek megfelel. (Van-e ilyen?) És akkor? S még mindezekhez, felteszem: bebizonyítják a magyarok sumír eredetét, s elvaku­lunk a régi dicsőségtől. És akkor ? Ha az emigráció minden vágyát megadja ma a jó tündér, mi lesz belőlünk holnap? Mai erkölcsünkkel: semmi. Ne Erdélyért viselkedjetek magyarokként, de azért küzdjetek Erdélyért is, mert ma­gyarok vagytok 1 Ne a szovjet-gyűlölet tegyen magyarrá, de Magyarország szeretete! Ne feledjétek el: másfólszáz esztendeig lobogott a félhold az anyaország felett, négyszázig a kétfejű sas. Eltűntek. De eltűnt nyom nélkül minden emigrációnk is, amikben ezek gyűlölete tartotta a lelket. Ne legyetek anti-kommunisták, de legyetek magyar-pártiak! Mert igaz a székelyek mondása: volt jobb is, de akkor se tetszett. És ne sóvárogjatok régmúlt dicsőségért! az Akropoliszon tegnap még kecskék legel­tek. De törődjetek gyermekeitekkel, mert ők a ti jövőtök. Ezt tanuljátok meg, zárjátok szívetekbe. Aztán menjünk tüntetni, úgy, hogy a világ is meghalljál —éji 5

Next

/
Thumbnails
Contents