Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 2. szám
PIPAFÜSTNÉL Gyűlölnek ok, és átkaik kövét Dobálják szerte irgalmatlanul, úgy dől belőlük az átok, miként rothadt szag a sirok nyilásibul. /Petőfi: "Világgyülölet"/ Tollas Tibor a Nemzetőr 1975. márciusi számában "A nagy bekerítés " c. cikkében többek között Püski Sándort veszi célba, aki a tavalyi ITT-OTT konferencián, majd e lap 7:5. számában "emigráns diktatúra" szavakkal emlegette a "politikai emigrációt." Tollas szerint Püskinek e kitétele "nélkülözi a tárgyilagosság látszatát." Püski Sándor nem beszél ok nélkül emigráns diktatúráról. Aki az emigráns sajtót olvassa, tudja: éppolyan vonalas, más előjellel, mint a hazai. Sőt, már-már ott tartunk, nevetséges módon, hogy a magyarországi sajtó olykor szabadabban fest, mint az emigrációbeli: ott elvégre egyre több éles vita jelenik meg a nemzet számára életbevágó fontosságú kérdésekről, mig nálunk bizony a merev dogmatizmus uralkodik, ami minden komoly eszmecserét kizár /tisztelet önmagunk kivételének az ITT-OTTnál/. Mert a vonal ellen fellépő a jobbik esetben nem kap nyomdafestéket, a rosszabbikban pedig — az esetek többségében — a legközönségesebb revolverezésnek teszi ki magát, ha szólni mer. Az igazság az, hogy nincs az a gyalázó jelző, amit az emigrációs sajtó ne kent volna rá már nemcsak Püskire, de mindenkire, aki a szétszórtság és Magyarország közötti kapcsolatok kifejlesztését, fenntartását szükségesnek, hasznosnak véli /hogy helyesen-e, itt teljesen mellékes, mert elvi ellentétekről alig esik szó ezekben a lapokban; annál inkább belső ellenségekről, hazaárulókról, eszelősökről, kommunista ügynökökről, vörös trójai falovakról, s mindebben a legborzasztóbb az a mérhetetlen, vak gyűlölet, amivel a cikkirók a más nézeteket képviselő embertársaikat — magyar felebarátaikat — illetik. Vigyázzatok, a gyűlölet mindig elpusztítja — a gyülölködőt!/ Tollas elitéli azokat, akik "a nyugati demokrácia védettségét élvezve az .anyanyelvért sikra szállnak, de a szabadság nyelvét a szabadságban is megtagadják." Szememben azonban pontosan a politikai emigráció sajtója az, amire mondatának második fele ráillik. Minthacsak a mi emigrációnkat álmodta volna meg Ady: "Átkozott nép . . . Uralkodást magán nem tűr / S szabadságra érdemetlen." /"Sipja régi babonának"/ Mert ugyan mit ér a szabadság, ha nem tudunk élni vele? Minden félreértést elkerülendő, nyiltan megirom, hogy Tollas Tibort barátomnak tartom s hogy munkásságát becsülöm, ha nem is értek vele sokszor egyet. Kritikám sokkal inkább szól másoknak, mint őneki, bár most az ő Írására kellett reagálnom — nem Püski Sándor, hanem éppen a szabadság elvének érdekében, védelmében. De ugyanakkor azt is megirom, kereken, hogy előttem csak akkor hivatkozhat a Nemzetőr ill. Tollas Tibor nyugati szellemre, nyugati szabadságra, ha majd rendszeresen helyet biztosit — legalább szerkesztőségi rovat formájában — olyan leveleknek, Írásoknak, melyek a politikai emigráció vonalával nem egyeznek, azt esetleg birálják, támadják. Addig: handabanda, vörös szoknya .... —éji 7
