Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 6. szám
CSOKOR A CSATAKVAI IRODÁM ESTEK ANYÁSÁBÓL Felvidék * OLYAS AZ ANYÁM Törékeny vállait összehúzva, kesében könyvvel ül az ágyon, s verseket olvas az én anyáin. Közel tartja, hogy jobban lásson. A kis lámpa csak úgy pislákol, árnyékot rajzol szobánk falán. Barna hajában már ezüst szálak, de szivében, lám, sose vénül, mert verseket olvas az anyám. Kint a fákon most fehér dér ül, bent anyám arca egyre szépül, és csillag ragyog a homlokán. Ozsvald Árpád. Pozsony Délvidék» RADNÓTI NYOMÁBAN Pannón lankáink szelidebbek. Itt élesebb a fény. Az árnyék éle szinte vág, hogy dél felól közelitem meg Zsagubicát. Fogyó napjaid színhelyén a volt lágertetón az élek kegyetlenebbek ha nincs is szögesdrót se szuronyos barakk. Hazafájó gondodtól lázasabb a levegő az ószi fák alatt a völgyben is, hol elcsukló szavamra egy szikár ember idézi emlékedet» szeme és hangja valóbb a szavainál és hirtelen mégis élesebb idegeimben a villanás» miért is a szlovák hegyekben . . . s nem Veled (késó esély, hát végképp vigasztalanabb) tán kiragadlak a fenevad torkából ... mint társaimat s magamat • • . • Fájni, mint hinni még késeibb! jó bátyám, szivszerinti. 28
