Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 1. szám
törvények betartására esküdött fel, amerikai főbiró előtt, kezében Gedeon angolnyelvü bibliájával, melyet amerikai édesanyja adott neki. Vagyis, kedves barátaim, Nixon mester az amerikai törvényeket szegte meg! Hogy tetteinek súlya mennyi a filozófia és a politika mérlegén, az más lapra tartozik. A rideg tény az, hogy ő, mint az ország első férfiúja, megszegte esküjét és az ország törvényeit. Bár igaz, hogy ezt még bíróság előtt senki sem bizonyította be és valószinüleg nem is fogja egyhamar, mivel Ford elnök mentesítette mindenféle törvényes büntetéstől és felelősségre vonástól. De annak ellenére, kevés kétség fér hozzá, hogy Nixon törvényszegő. Legalábbis én, mint a hoppon maradt esküdtszék egyik tagja /vagyunk kétszázegynéhánv millión/ nem kétkedem bűnösségében. Két évig hallgattam, olvastam és néztem — teljesen pártatlanul -- a pro és kontra bizonyitékok tömegét, mig végre, minden kétség és habozás nélkül elitélem a mestert, mint a hon egyik polgára. Nem fér vita hozzá, kedves barátaim, az ipse bűnös mint a feketére mázolt ördög, és hogy sokan tolvajokhoz, csalókhoz és betörőkhöz hasonlítják őt? Uram bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit mondanak. Hogy a csudában hasonlíthatják Nixont azokhoz a törvényszegőkhöz, akik egy, két, öt vagy esetleg tiz embert károsítottak meg? Nixon mester nem egy, kettő, öt vagy tiz embert, hanem több, mint kétszáz milliót károsított meg. Mert hogy minket megkárosított, ahhoz is kevés kétség fér. Kit közvetlenül, kit közvetve. Csak gondolkodjatok. Most persze a kisértés az, hogy alátámasszam argumentumomat tényekkel és azokat felsoroljam, mint a litániát. De nem teszem. Nem teszem helyszűke miatt, és azért sem, mivel a vádak és bizonyitékok könnyen mindenki rendelkezésére állnak az országos és helyi lapokban, magazinokban és könyvtárakban, hogy az erről szóló könyveket ne is emlitsem. Csupán azt hozom fel, hogy nyilván nem én vagyok az egyetlen, aki nyulat lát a bokorban. Sőt, több jogász is hasonlóan gondolkodik. Mármint: Nixon épp úgy megszegte a törvényt, mint a csirketolvaj, a betörő vagy a bankcsaló. Lásd a Watergate ügy főszereplőinek az ügyvédjeit. Egyre-másra kérik ügyfeleik mentesítését, mivel a banda főcinkosa, az összeesküvés kezdeményezője, Usa Richárd is kegyelmet kapott. Lásd továbbá az egyre nagyobb számú bírókat, akiknek bántja lelkiismeretét a fordi pardon és ezért nyakra-főre bocsájtják szabadon az előttük álló vádlottakat. Különösen a filléres adócsalókat és egyéb "fehérgalléros" bűnözőket. "Jó, jó," mondod Te, "de hogy kerül a csizma az ITT-OTT asztalára? Elvégre magyar folyóiratról van szó és Nixon amerikai." Hát úgy, hogy azt hiszem, én, egyénileg, hogy a szétszórt magyarok nagyrésze idővel majd, ha nem isvéglegesen, de haza megy és segiteni akar Magyarországon. Átadni a kint szerzett tapasztalatainkat -- ha erre az otthoniak felkérnek! Ergo -- mi, akik itt vagyunk, akár véglegesen, akár nem, nem csak mérnöki és gazdasági tapasztalatokat kellene, hogy gyüjtsünk, hanem politikaiakat is. Elvégre abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egy olyan ifjú ország és politikai rendszer fejlődését és botladozásait tanulmányozhatjuk közelről, mint részvevők, ami viszonylag addig még a legfejlődőképesebb és állandóan a tökéletesedésre törekszik. Gondolkodjatok csak egy kicsit. Hány a politikai életet javitó törvény lépett már életbe a Watergate ügy óta? Hány olyan államforma van még, ahol az államfőt a nép közvetlen képviselői nyilvánosan felelősségre vonhatják a hivatalban elkövetett bűneiért? Mert hogy a képviselők felelősségre vonták volna Nixont, azt, remélem, senki sem vitatja. Persze, ha a volna ott nem volna! 26
