Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 6. szám
egyik sem változtat azon, amivel útnak indultunk, pedig az nem tudomány volt, hanem egyszerű megfigyelési megjelenésünk szerint közép-kelet-európai nép vagyunk. A honfoglalókról irt kis füzetemből azonban kiderül — amit már a levél bevezetésében is pedzettünk —, nem egy ágból fonódott egybe népünk. Itt van mindjárt a hét vagy tiz törzs kérdése, ez is világosan mutatja eurázsiai ötvözetünket. Árpád magyarjainak megjelenése erősen törokös jellegű volt, és azt az iszlám kultúrát hozták magukkal, amely a X. században jóval magasabb szintű volt, mint az e'lbarbárosodott nyugaté. Nosjj akárhogyan is nézzük néppé válásunk történetét, még ebből a kevésből is megsejthetjük, hogy múltúnk gazdag és változatos volt. Nem csak a sok csata, a sok nemzeti tragédia nemes hagyományait kell szem előtt tartanunk, amikor "családfánkra'* tekintünk, hanem azt a sok tapasztalatot, sokfajta munkát és töprengést is, amely nyelvünket azzá csiszolta, mire valóban^büszkék lehetünk. Kedves Fiatalok! — Higgyétek el, őszintén beszéltem, s tudom, hogy végeredményben mindegyikőtök maga dönti el, akar-e továbbra is népünk eszmei tagja maradni, őrzi-e egymás közt csodás anyanyelvűnket, vagy enged a mindennapok vonzásának, s elfelejti családja múltját. Gondolkoztam azon, hogy mihez is tudnám hasonlitani, ha valaki elhagyja a magyar nyelvet. Talán ahhoz, aki kincseket szór a szélbe, vagy megsemmisít jmagában o^yan értéket, amely csak képtáraink remekműveivel mérhető össze. En mindenesetre tovább dolgozom népünk múltjának felderítésén, hiszen az — amint láthattátok — nemcsak a múlt, hanem jelenünk tudatositása, szépségének megmutatása is egyúttal. Hiába — nem tudok elbúcsúzni Tőletek, akiket nem ismerek, s igy azzal az Ígérettel zárom levelemet, hogy egy adandó alkalommal, majd későbbi történelmünkről és "kettős honfoglalás"--feitevésem kialakulásáról is irok nektek. — pengett az Avar-domb őszi, csöndes éjeken Apám kis földjén. Zengett az Avar-domb, Nekem zengett, csak nekem. Vad népe Bajánnak, Véres fejű avarok Nekem üzentek* "Vad népe Bajánnak Neked kincseket hagyott." Zengett az Avar-domb, Kiszöktem egy hajnalon Az ősi kincsért. Zengett az Avar-domb, Mélyedt, mélyedt a halom. Vad népe Bajánnak, Béna lesz már a kezem* Ások, csak ások. Vad népe Bajánnak* Azt a kincset keresem. Ml 17
