Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 6. szám

dig mindig vágyam volt 8gy ilyen kocsi* Tudod* Sanyi, múlnak az évek felettünk és valamennyit én is akarok kóstolni az élet tejfeléből .... De nézd, máris mocskos a kocsi, pedig csak tegnap mostam, waxoltatn — legalább egy órát tisztogattam az ut porától — borzasztó ez az ipari szennyeződés.”

"Laci -- nézz a szemembe, nem ismerek rád. Mi történt veled?" A szürkületben Laci rémülten fordult felém és értelmetlenül kérdezte» "Mi van veled, Sanyi?" "Velem semmi -- és minden! Egy borzasztó ür tátong a lelkemben, amit eddig Kovács Laci töltött be, De most rájöttem, hogy az a Kovács Laci már nem létezik. Nem emlékszel arra, hogy te milyen voltál? Te voltál az a fenegyerek, aki erősebb és bátrabb volt a többinél, aki megtestesítette a magyar jókedv, a magyar lélek minden árnyalatát, aki messzi az éjszakába tudott dalolni, vitatkozni, aki a barátjaiért tüzbe ment volna « . . és most nekem te arról beszélsz, hogy az élet tejfele egy kurva Thunderbird? Nem érzed azt, hogy mit vesztett el Kovács Laci? — Mit vesztett a magyarság? Nekem azt mondod, hogy hetente három órát vágod a füvet, egy órát pedig mosod a kocsit ... és ki tudja, hány órát ülsz a téve előtt, hogy Namathnak vagy Csonkának drukkolj — közben a két kislányod egy büdös szót sem tud magyarul. Laci . . . mi lett a lelkeddel? . • . Ott volt az élet tejfele . • . ott volt a jövő!"

"Leslie, Alex, please come in — supper is ready!” szólt ki nekünk a konyhaablakon Ingrid. Laci vállát fogtam még egy másodpercre, a sötétben a szemét kutattam. Aztán elindultunk az ajtó felé. —

ÁRULÓK

JUDASOK vesznek körül Ismerem már őketl az ártatlant, kinek szemei kristálytisztán néznek a szemedbe, majd riadtan a semmibe, onnan várva bünbocsánatot s a farkast, kinek hatágú fogai kivillannak*

sárga nyelvéről csorog a nyál, vigyora megmerevedik pofáján, ha megragadta az áldozati bárányt. Ismerem már őket, mégsem tudok kitörni*

Rájuk vagyok szorulva.

Hámori András Aurora, IL,

9