Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 5. szám
BARÁTAINK A HÍREKBEN ÜJ CSERKÉSZ VEZETÖRÉTEG JELENTKEZETT A JUBILEUMI VILAGTABORBAN A Magyar Cserkészet külföldi fennállásának 30-ik évfordulóját Torontótól nem messze, a "Jubileumi Világtáborban" ünnepelte 1975. augusztus 14 és 24 között. Bodnár Gábor, a Magyar Cserkész Szövetség ügyvezető elnöke, megállapította, hogy a tábor legnagyobb öröme, "hogy. . .a tábort a magyar cserkészek uj vezetőrétege rendezte." Ehhez hozzátette: "Pillanatig sem szeretném az idősebbek, a még Magyarországon születettek érdemét kisebbíteni, tehát azokét, akik ott is nevelkedtek, ott szivták magukba a cserkészet eszményeit. Az ö múlhatatlan érdemük az, hogy harminc év szívós munkájával kineveltek egy vezetőgárdát azokból, akik már az ország határain kivül születtek." A magyar cserkészek jubileumi világtáborát sok más nemzetiségi vendég is meglátogatta: az észt, lett, litván, lengyel és ukrán cserkészek küldöttségei is. A tábort eredetileg úgy tervezték, hogy 1200 magyar cserkész találkozója lehessen, — a világ minden részéből. De a- vezetőség nem hitte, hogy ennyi összejön a rossz gazdasági viszonyok miatt. Összejött. A találkozás lehetőségének igénye legyőzött minden akadályt. Ha tekintetbe vesszük, hogy az ausztráliaiaknak -fejenként: csak a menetérti repülőjegy majdnem 1500. amerikai dollárba került, akkor fogalmat alkothatunk az áldozat nagyságáról. A költségek fedezése csak úgy volt lehetséges, hogy a szülők, a barátok, egyesületek a cserkészek mellé álltak. Nyugat-Európából 60-an jöttek át, — ez is sok pénzbe került. De nem volt sokkal kisebb azoknak az áldozata sem, akik Vancouverből, Calgaryból, Edmontonból, vagy San Franciscoból és Los Angeles környékéről jöttek. Még a "közeliek", akik Amerika keleti partvidékéről érkrztek, még ők is tetemes költséget vállaltak. Talán érdemes megemlíteni azt is, hogy a tábor 120 ezer dolláros költségvetéssel működött. Ennek jelentékeny részét arra fordították, hogy a nagyjából ősvadont ekkora cserkész-seregnek lakhatóvá tegyék. Ennek a költségnek jelentékeny részét Torontó — és mondhatjuk — a szétszórtsági magyarság vállalta világszerte. A Torontóban székelő Előkészítő Bizottsághoz még most is érkeznek adományok. Nem mulaszthatjuk el megemlíteni a kanadai kormány támogatását sem. Bodnár Gábor azt is megállapította, hogy "a cserkészek magyar nyelvkészsége most sokkal jobb volt, mint öt évvel ezelőtt. Ennek elsősorban ez a magyarázata: régebben csak 20 magyar iskola volt külföldön, de ma 84-et tartunk számon. Ebből közel ötvenet a magyar cserkészet irányit, vezet, illéfcveitart fenn. A magyar cserkészek óriási munkát végeztek a tíznapos táborban. A lányok odavarázsolták altáboraikba a Felvidék várait, városait, ezek magyar népi szokásaikban, kultúrájában éltek. A fiuk a. Székelyföld hagyományziban, a kiscserkészek pedig az Alföld meseszerűen szép világában táboroztak. Ez igy persze, csak röviden említve, nem sokat mond. De ezek a fiatalok csodákat müveitek: tanulmányozták a történelmet, a magyar népszokásokat, s aztán építettek, faragtak, varrtak, hímeztek. Amit táborzárás előtt a népibemutatókon láttak a vendégek, lenyűgöző volt. Ez a népi kultúrára alapozott munka az, amely a magyar cserkészet létjogosultságát biztosítja a jövőben is. /K.F. hírszolgálata alapján/ 33
