Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 5. szám
Az 1906 körüli időre esik, amikor Bartók felfigyel a magyar népzenére. Nagy társával Kodály Zoltánnal ösztönösen érezték, hogy magyar forradalmuk az egész európai zenének is forradalmat hoz. Valóban a keletről jött magyarság csak úgy egyesülhetett az egyetemes európai zenekultúrával, csak úgy formálhatta sajátjává a nyugati zene legmélyebb tradícióit, ha okét egyszersmind ki is tágitja. Senkinek sem jutott eszébe, hogy amikor Bartók és Kodály vállukra vették a tarisznyát és elindultak gyalog az ország legpusztább vidékeire, hogy a rozsdás paraszti torkokból felszakadó dalokból megleljék a magyar népi muzsikát, akkor öntudatlanul is Liszt első magyar álmát idézték. Amire Liszt Ferencnek nem volt módja — eljutni ahhoz a népi zenei anyaghoz, mely tiszta kifejezője a nép örömének, bánatának és munkájának; Bartók és Kodály megtalálták ezt a forrást. Erre a kimeríthetetlen népi anyagra épitve megteremtették a sajátságos magyar zenekultúra alapjait és ezt olyan magas fokra emelték, hogy nemcsak a magyarság, de az egész világ közkincsévé vált. Bartók felismerte, hogy az igazi népi zene nem a korcsmák füstös légkörében született és, hogy a cigányzenének semmi köze nincs a magyar népi zenéhez. A cigányok, ha valaha fel is használtak népi anyagot — egy kevés százalékban, azt úgy átformálták, átgyurták az o cifrázásaik által, hogy teljesen lehetetlen volt felismerni az eredetét. A cigányság, mai tudásunk szerint, Indiából származott el és más európai népek zenéjében, hasonlóan a magyarhoz, mondhatnánk ugyanazt a funkciót töltötte be. Mint tudjuk Bartók több idegenajku népdalt gyűjtött, mint magyart. Ennek főleg két oka volt. Bartók etnográfiai szempontból is tanulmányozta a népi zenét, tehát, szükség volt az összehasonlitás lehetőségeire. A másik okot pedig a magyar falu feudális viszonyaiban kell keresnünk. Ezt Írja Kodály Zoltán a monarchia idejéről: "...Magyarországon nehezebb volt magyar dalt gyűjteni, mint bármilyen mást..." /Napkelet, 1923 VII-VIII/. A román inteligeneia közelebb állt a néphez, inkább érezte testvérének a parasztot, jobban érdekelte annak külön világa. Bartók a néphez való hűséget mérhetetlenül becsülte, szinte egyetlen emberi fokmérő volt a szemében. A magyarországi állapotok pedig felidézték benne az ország pusztulásának tragikus vízióját. Bartók ebben az időben, tüntetőén barátkozik a románokkal. Busitiának., egyik kedves román barátjának, megküldi Ady "Illés szekerén" cimü kötetét, melyből kijelöl kilenc verset — élükön a "Magyar jakobinus dalá"-vali A kilencből hét viaskodik a magyar sors problémáival. "Magyar jakobinus dala," "Magyar fa sorsa," "Miért is tettem?" "A téli Magyarország," "A magyar vigasság," "Nekünk Mohács kell," "A grófi szérűn," — főként ezekre hívja fel belényesi román barátja figyelmét. Próbáljuk olvasni ezeket a verseket Bartók szemével; valamit megértünk akkor életlátásából, kedélyvilágából. Bartók összegezve a magyar népzenéről Írott tanulmányait, a magyar népzene három tipikus tulajdonságát jegyezte fel, mely megkülönbözteti népdalainkat más nézetekétől: Az izometrikus strófa szerkezet a pentatónikus jelenségek és a változó "tempo giusto" ritmus. Most ebből kiindulva vizsgáljuk meg a bartóki rendszert. A bartóki 15
