Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 5. szám
ÉN MINDEN NÉPET FÉLTEK ATTÓL Átok átoknak hegyén-hátán. S a sors? A sors sosem segít. A Duna, mint egy hosszú sóhaj, fogja össze kis népeit. A szélben s a történelemben uj rend tüzes szikrája ég, s ok hajbakapnak polgármcdra, hogy leveo, hús és főzelék. Az én fájdalmam erre nézvést már nem egyéni, nem magán, sok szenvedés formált munkálva igaz szándékom motorán: Mindnek kivánom, amit egynek, hiszen közös a nyeremény, én minden népet féltei; attól, araitol féltem az enyém. Gyory Dezső FURULYASZÓ Hogyha már szenderedoben a páfrányremegésü este, felsir a havasi csendből egy furulyas zó. A harmat ezüst csapágyain siklik alá a tájra, s jászolnyi falvak egén bárányka béget, nyerit egy ló. Legelik szépen a vékonyka vacsorák füstjét, s cinterem-csöndes emberek álltát zihálják szét. Csak almavirág, ha csendül a kihűlő falvak kertjeiből, s törékeny fényét messzi városokig fújja a furulyaszó. Már csak e dallam, e pentaton ének, mi éltet. Arcot archoz szőrit. Föl-földerengéssel félti a föld almavirág-törékeny értékeit. Farkas Árpád 11
