Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 3. szám

tud. Cibálta felfelé az idegentestet, ami természetesen nem jött. A nyelőcső fala felszakadt és vérzett. Most már látni sem lehetett, hiába szivta a vért, az rögtön elöntötte a látóteret. A professzor mérgesen abbahagyta a kísérletet, kirohant és intézkedett, hogy a beteget vigyék azonnal a műtőbe: külső műtéttel fogja az idegentestet eltávolitani. Az oesophagoscopos próbálkozás az idegentestet a gyomorszájig nyomta le, ezért a hasüregen át nagy nehézségek árán ki is vette. Természetes, hogy a nyelőcső mellkasi részben esett sérüléseit a hasüregen át nem lehetett összevarrni. A professzort nem akartam tovább izgatni, ezért ezt csak az asszisztáló tanársegédnek említettem meg. Vállrándítással válaszolt. A beteg másnap meghalt.

Az olvasó képzeletére bizom, hogy én mit éreztem. Az idegentestet megfelelő, hozzáértő, finom manőverezéssel a szájon át sérülés nélkül el lehetett volna távolítani. Ehhez hasonló, sőt komplikáltabb eseteket azelőtt is, azután is többet megoldottam. Jó mechanikai érzékkel /különösen az én szakmámban/ sok minden lehetséges. Csak türelemre, helyzetismeretre és manualitásra van szükség. A professzor kitűnő sebész volt, de ennél az esetnél átlépte felkészültsége határait.

Privát fülmütétek esetén aseptikus mütő táblájára kiirták,hogy

pl.:

Beteg neve: Kiss József

Műtét: radikális fül

Mütő: Prof.

Első asszisztens: Kassay

Az első esetben a beteget szabályszerűen előkészítettem, mig a professzor mosakodott. Jelentettem, hogy a beteg alszik, izolálva van, kész a műtétre. Az asszisztens helyére álltam.

—Nem —mondta a professzor— te operálsz és én asszisztálok.

Nem tudott fület operálni. Ez igy ment négy-öt esetben. Én, mint aki a műtétet végezte és irányította, utasítottam a professzort, hogy vegye ki a kivésett csontszilánkot, hol kampózzon, hol szívja a vért, stb. így ment ez addig, mig egyszer egy városi orvos, aki beteget szállított a professzornak, megjelent a műtőben. Beszélni akart a professzorral és várta a műtét végét. Kényelmetlen helyzet volt. A professzort nem szégyenithettem meg azzal, hogy a városi orvos jelenlétében neki parancsolgatok. ötletem támadt. Elkezdtem játszani, hogy a professzor tanit engem. Kérdéseket tettem fel a professzornak, mintha nem tudnám mit kell csinálni. Kérdésekkel adtam az utasításokat. Neuber fülig pirult, én meg —nem szégyellem bevallani— kéjjel élveztem a bizarr szituációt.

Műtét után a rendelőmbe mentem és megveregettem a saját vállam:

—Ezt jól csináltad, Dezső!

Fél órán belül a professzor kéretett. Udvarias volt, hellyel kinált.

—Sajnálom, ami eddig történt. Hidd el, hogy nem az én ötletem volt. Pernyész és Szacsvay beszéltek rá, hogy tőled, a legexponáltabb Bakay tanítványtól szabaduljunk meg. Kérlek, mondd meg Szacsvaynak /ő kezelte Neuber műtéti pénzügyeit/, hogy visszamenőleg fizesse ki neked az összes műtéti dijakat, nekem csak az asszisztálás dijait tartsa meg. Ismerem műtéti képességeidet. Ezután minden privát fül-orr-gége műtétet ce végzel és intézel a legjobb belátásod szerint.

19