Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 3. szám

Dr. Kassay Dezső /Sarasota, Fla./:

AZ "ISKOLÁK" CSAPDÁJÁBAN

Az egyetemi tanárok által, a saját egyéni módszereikkel nevelt tanítványok "iskolája" ez, amit a professzor neve "fémjelez."

1925 szeptemberében mint mütonövendék a pécsi "Bakay-iskola" tagja lettem. Előzőleg két és fél évet töltöttem a szegedi Kórbonctani Intézetben, ezért tudásomat a pécsi Sebészeti Klinika laboratóriumában is hasznosítani kellett. Egyik nap a professzor magához hivatott é5 értésemre adta, hogy ezután a fül-orr-gégészeti rendelésen is dolgozni fogok.

—Engedelmet kérek professzor ur, de én nagysebész óhajtok lenni nem fül-orr-gégész.

—Mi az, te nem akarsz többet tudni, mint a többi mütonövendék? Ugyanúgy végzed a nagysebészeti műtéteket is, mint a többiek, de te tudni fogsz mandulát, orrot és fület is operálni.

így már nem lehetett visszautasitani a nagyobb megterhelést. Kelemen György magántanár, a fül-orr-gégészet vezetője kérte a professzort, hogy az 6 osztályán is dolgozhassak. A fül szövettanán dolgozott és velem akarta készíttetni a szövettani metszeteket. Csalódására kisült, hogy erre a plusz munkára már nem marad időm.

Két évig végeztem ezt a megfeszített munkát: a nagysebészetit /a professzor magánbetegeit is mind én altattam/ az osztályos munkát, a laboratóriumit és a fül-orr-gégészetit. Ekkor nevezték ki Bakay professzort a budapesti II. sz. Sebészeti Klinika igazgatójává. Kelemen György vele ment. Egyedül maradtam a fül-orr-gégészeten. Akkor még Fül-orr-gégészeti Klinika nem működött a Pécsi Egyetemen. A Sebészeti Klinika szakrendelése töltötte be ezt a szerepet, a rendelés vezetője pedig az Egyetem gégész szakembere volt. Az Egyetemi Kar ülése döntötte el, hogy kit biz meg ezzel a feladattal. Vártam, hogy ki lesz a főnököm. Az volt a meggyőződésem, hogy a nagy gyakorlattal rendelkező, volt korházi főorvost /a közkorház beolvadt az egyetembe/ bizza meg a Kar. Legnagyobb meglepetésemre én, a csupán két éves gyakorlattal rendelkező újonc kaptam a megbízást. Eleinte nyugtalanságot éreztem, de minden ment simán.

Mégis rövidesen rájöttem /volt önkritikám/, hogy képzettségemben hiányok mutatkoznak. Látnom kell a legnagyobbakat is, mit tesznek, hogyan operálnak stb. •— gondoltam. A Karnak ezt őszintén bevallottam és fél év fizetés nélküli szabadságot kértem, amit Bécsben óhajtottam tölteni. A világ legjobbnak elismert orvosi iskolája akkor Bécsben volt. A fülész professzor a világhirü Neumann, az orr-gégész M. Hajek volt, mindkettő magyar származású. Az egyik Miskolcról, a másik Szegedről került Bécsbe. Neumann kitünően beszélt magyarul. Megkértem őt, habármikor valami érdekes, sürgős eset fut be, hivjanak akár éjszaka is. Ezekből lehetett a legtöbbet tanulni. Egyik reggel szokásos időben vonultam be a Klinikára. Neumann sleppjével, vagy tiz orvossal jött velem szembe. Megállt és elkezdett rám magyarul kiabálni.

—Te trehány alak, azt gondolod, hogy apád lopja a pénzt, amit rád költ, hogy haszontalan csemetéjéből ember legyen? Az este érdekes füleredetü agytályogot operáltam és a fiatalurat nem lehetett megtalálni. Kol csavarogtál?

—Sajnálom professzor ur, az operában voltam. Nem maradhatok minden este otthon várni a hivást, ami havonta legfeljebb kétszer, vagy háromszor jön.

17