Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 3. szám

az itt született gyermekek szókincsét, magyarságtudományát, lelki és élményvilágát. Elbeszélgettek szülőkkel és tanítókkal, feljegyezvén azok észrevételeit és javaslatait. Miután hazamentek, véleményt kértek még több szülőtől és tanítótól, majd elküldték az érdeklődőknek a készülő könyvek kéziratait további kritika végett. Vagyis, minden emberit megtettek, hogy könyveikkel és segédeszközeikkel segítsék a szétszórtsági gyermeket, szülőt és tanitót.

Az eredmény: kiváló szakmunka, mely ma már minden magyar rendelkezésére áll, légyen az a magyar Afrikában vagy Ausztráliában.

További tény: a magyar nyelv csakis otthon, Magyarországon igazán élő nyelv. Amint az ember átlépi a határt, csökken a szókincse. Részben elfelejt szavakat, részben pedig keveri nyelvét más nyelvvel, hogy a mondatszerkezetet ne is emlitsem. Vagyis: konyhanyelvet beszél. Ergo, gyerekeinek már egy fogyatékos nyelvet ad át. Namármost: ha történetesen az otthoni kormány megengedi a SZAKEMBEREKNEK, NYELVÉSZEKNEK és PEDAGÓGUSOKNAK, hogy a szétszórt magyarokkal felvegyék a kapcsolatot és azoknak könyveket Írjanak gyermekeik boldogulására, hát áldásom rájuk. Ebből nekünk óriási hasznunk van, hogy merkantil sikra vigyem érveim. Mert, azt hiszem szükségtelen is itt megemlítenem, hogy minden nyelv és irodalom bővíti az ember látókörét. ’ Különösen, ha az a nyelv egy tökéletesen tanitott anyanyelv, irodalom és magyarságtudomány, melynek elemeit a gyermek az anyatejjel szívja magába.

Továbbá, a világ állandóan szükül. A távolságokat csökkenti nemcsak az egyre fejlődő technika, id est: a repülő, rádió és fenevizió, hanem az állandóan egymáshoz közeledő, egymással tárgyaló és kapcsolatot kereső, különböző ideológiai világban élő kormány és magánember. De ezen kormányok és emberek közeledése egymáshoz nemcsak a világot csökkentik hanem uj lehetőségekkel is kecsegtetik az emberiséget. Az egyik ilyen lehetőség per exempio a kapitalizmus bizonyos fokú szocializálódása és a szocializmus bizonyos fokú kapitalizálódása. Mert hogy mozog a két véglet, ahhoz semmi kétség nem fér. Csak úgy kapásból: otthon, Magyarországon egyre nagyobb a maszekok száma és egyre több árucikken olvashatjuk, hogy "made in nyugat." Mig itt Amerikában egyre többen követelik pl. az egészségszolgáltatás szocializálását. Na tessék. De gondolom, mindenki fel tudja találni a maga példabeszédét. Én csak annyit akarok hozzáfűzni még ehhez, hogy mivel nem vagyunk örökéletüek, a jövő a srácoké. ők fogják a falakat felhúzni az alapra. Mi csak az alapot rakhatjuk le. Hogy azután az alap elbírja-e majd a falakat, az attól függ, milyen maltert használunk. Nyilván mindenki azért tanítja gyermekét magyarul, mert úgy érzi, hogy egy törzshöz tartozunk. És ha majd egyszer gyermekeink meg akarják teremteni a kapcsolatot az otthoniakkal, milyen fájdalmas lesz majd szemlélnünk az örök-vadászterületről, ha a mi hibánkból kifolyólag csak szótár segítségével tudnak értekezni. Elég kölönc a nyakukban az, hogy más. világban nőttek fel. Adjuk meg legalább nekik azt, hogy megtanítjuk őket magyarul. Arra a magyarra, amit otthon beszélnek. És akár tetszik, akár nem, ezt csakis az otthoni szakemberek segítségével tudjuk elérni.

Én, amint mondtam, elolvastam minden otthonról küldött tankönyvet. Sőt, kérésükre még a könyvek kiadása előtt egynéhány szerény javaslatot is tettem. /Hogy azután elfogadták-e vagy sem, az más lapra tartozik, hisz nálam sokkal hivatottabbak is segítettek a könyvek elkészítésében./ Nade, mindegy. A tény az, hogy annak dacára, hogy levelező viszonyban vagyok a könyvkiadókkal, lelkesen támogatom a munkájukat, eddig még senki sem próbált megfüzni semmi15