Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 3. szám
NE FOSSZUK KI ERDÉLYT; Szivén ütött egy levél, amit a Nemzetőr 1973 novemberi számában olvastam? j Kérem azt az ismeretlen — valószínűség szerint ausztriai-magyart, aki Erdélyben járva Farkaslakán (Lupeni, jüd. Harghita), Tamási Gáspár székely népi iró nagy szegénységben élő idős nővérétől annak tájékozatlanságát kihasználva, csekély ^00 Leiért megvette tőle a már-már muzeális értéknek számitó székely menyasszonyi ruhát, hogy legalább utólagosan könnyítsen a lelkiismeretén s küldje el a ruha értékének megfelelő összeget Tamási Gáspárnénak nemzetközi postautalványon. Tamási néni csak nehéz anyagi helyzete miatt vált meg a kedves emléktől. Köszönettel. Aláirás. Tamási Gáspár nővére egyúttal Tamási Áron nővére is. Valószínű Ágnesről van szó, akiről annyiszor, olyan szeretettel megemlékezett Írásaiban. De ha bárki lenne isi Bármilyen szegény, ismeretlen asszony; egy a fajtánkból. Szinte látom a pollanatot, amikor az illető dicsekedve mutogatja barátainak az ódon székely emléket. És hallom a mentséget is; az üzlet az üzlet. Erdély magyar múltja nem üzlet. Hiszen napról-napra kopik, fogy, már a temetőkből is. ' Mostanában sokan járnak Erdélyben Nyugatról, Hála Istennek erőteljesen, és az erdélyi magyarság művészetéből bőségesen lehet vásárolni. De ne vadásszunk a múlt ritkaságaira. A magyar múlt tárgyi emlékeinek egyetlen egy helye van; Erdély. S ha hasonló esetre bukkanunk, fizessük meg tisztességesen (nem gyarmati bennszülöttek a székelyek, hanem magyarok, sőt; emberek) és ajándékozzuk valamelyik székelyföldi múzeumnak. Ez az egyetlen becsületes eljárás. Eleget fosztogatta Erdélyt a történelem a múltban is, a jelenben is. Ne fosszuk ki mi isi Cs.T. 6