Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 3. szám

7. évf., 3. szám

ITT-OTT, 197^

Vol. 7, No. 3

EMLÉKEZÉS AZ OTTHONIAKRA

Sokszor, mikor ködös az alkony, Soks2or; mikor könnyes az estes Suhogva bont szárnyat a lelkem És suhanón száll messze-messze.

— Ilyenkor hozzájuk megyek.

Hangtai.an-halk.an odalépek.

Ilyenkor elnémul az ajkuk,

És félig-sejtett sejtelemkép Reszket a lámpa fénye rajtuk.

És nem tudják, hogy ott vagyok.

Ilyenkor megrebben a lelkűk,

Mint halk szellőn fodra a tónak. Valahogy a lelkemet érzik,

S nem is tudják, hogy rám gondolnak. Csak összeragyog a szemük.

Nem is tudják, hogy láttam okét, ' Nem is tudják, hogy köztük jártam, Hogy megfürödtem a lelkűkben! Illatos, dalos napsugárban.

S hogy csupa illat a szobám.

Sik Sándor