Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 2. szám
cserkész fiatalság próbálkozásait s mellettük Kerkay Emese remekműveit. De láttunk remekbefaragott fokosnyelet Ausztráliából, betyár-mintás fadobozt Braziliából, egy cserkészi iu pásztorcsanak ját és álló lámpáját egy németországi dipi lágerból. Tulipános láda kettő is akadt. Az egyik a nyujorki Tamáskovics Zoltán remekműve, a másikat Teszár Tomi, newbrunswicki cserkészvezető készitette egy barátja esküvőjére — akárcsak hajdanában otthon. Karikás ostorok és csikóbőrös kulacsok mutatták népünk jártasságát a bőrmivességben. Néhány könyvborító szép példája volt a bőrdomboritás magyar formavilágának. Láttunk néhány szép^fémmunkát is. Különösen tetszett egy ódon, poncolt óntányér ötvös céhcimerrel a^Felvidékről és egy szép rézfokosfej, Frecska Sándor müve Csikágóból. A ritkaságok sorába tartozott egy taplósapka és egy taplbtáska a Székelyföldről, Néhány szaru-berakásos famunka a Kunság pásztorhagyományait idézte. Ezeket egy mai kunszentmiklósi paraszt-presbiter csinálgatja a maga gyönyörűségére. Itt említhetjük Tokay ökörszarvból készült, zempléni és alföldi motívumokkal diszitett, karcolt és sárgított kürtjeit? ősi pásztorhagyomány valamennyi. Ritka és különlegesen szép munka Láczay Etti könyve, amit egy amerikai képzőművészeti főiskolán készített vizsgamunkának? Arany Jánosnak "Rege a_csodaszarvasról" cimü müve, rovásírással, ^alóc keresztöltés technikájú rajzokkal, saját tervezésű vászonkötésben. Erőteljesen mutatkozott be Nyujork környékének magyar népművészete a himestojás kiállításban. Annakidején Nyujorkban még csak 50 tojást mutattunk be három tojáshimző mestertől. Ezúttal 22?-et, legalább tizenöt forrásból. Egyaránt láttunk festett, karcolt és batikolt munkákat mesteri gica-kezeléssel. A gyakorlott szem megkülönbözteti a stílusirányzatokat is, felismeri a mestert a müve mögötti Kristó Katit, Kokron Zsuzsit, Kálmán Lászlót, Tokay Jánost s -- örömteljes módon -- a fiatalabb nemzedéket is. Ez a kiállítás nemcsak a magyar népművészet páratlan szépségének és gazdagságának volt mutatója. Bizonyította azt is, hogy az amerikai magyarság gyűjti és megbecsüli a magyar nép alkotásait, évezredes bölcsesség, szenvedés és Ízlés igazgyöngyeit. Ott vannak ezek a tárgyak otthonainkban, körülvesznek bennünket a falakon, a polcokon, a díványon, kincsesládáinkban? mindenütt. De nemcsak mi nézzük őket. Ok még jobban figyelnek bennünket. Nem szólnak emberi nyelven. Egy magasabbrendü szinten beszélnek hozzánk, a csönd hangján. S ez a hang átszól a tengereken, átüzen zivataros századokon is. Es él! Átéli a történelmet.^ S ma, amikor minden bomlik és rohad körülöttünk , ma, ^amikor a művészet atomjaira hullik szét, ma, amikor Malraux gyötrő látomásával lessük a jövőt faggató művész kezét, hogy vajon életünket vagy pusztulásunkat ró ja-e a falra -- jó és felüditő^megpihenni a magyar népművészet templomában, a himes kéz alkotásában. Mert templomnak éreztük ezt a kiállítást, mintahogy templommá nemesíti otthonainkat népművészetünk, ^amiben magyar népünk vall a létezés értelméről.^ S lábujjhegyen járunk benne, mint a költő, aki néhány hónapja Erdély küldötteként járt közöttünk? Ha netalán az Űrig^nem sikerül szánnunk, s e rögös földre mégis visszatérnénk, . . . csak^lábujjhegyen! halkan! Apáink hülő, drága arcán járunk. (Farkas Árpád? "Apáink arcán") Szeressük hát a magyar népművészet kincseit. Apáink hülő, drága 13
