Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 1. szám
számára valamikor 19^3“^-ben megállt a történelem és még szomorúbb, hogy a magyar szórványok vezetése jóegynéhány helyen (azt lehet mondani, hogy az esetek többségében) olyan emberek kezében van, akik a szélsőbaloldali, totális diktatúra elleni egyetlen védekezést (támadást) abban látják, hogy a legsötétebb szélsőjobboldali idők "ideológiájával" és hangnemével fordulnak azon "nemzettestvérek" felé, makikról azt hiszik, hogy velük együtt osztják a neonáci "rögvalóság" gondolatát. Kikor döbbennek rá ezek az elemek arra, hogy a magyar nép túlnyomó többsége (odahaza és idekint egyaránt) véglegesen belefáradt az egypártrendszeres diktatúrába,_akár zöldinges, akár vörösinges agitátorok ágálnak a "nemzetvezet5" posztjáért? Mikor döbbennek rá a szélsőjobboldali diktatúra "ideológusai," hogy az emigrációban is elenyésző kisebbséghez szónokolnak s lázas tevékenységük csak örömet okoz az otthoni szélsőbaloldali szélsőségnek, mert propagandaanyagot adnak azon bértollnokok kezébe, akik amugyis hajla - mosak arra, hogy asszociálják az idekinti magyarságot a fasizmussal? Mikor ébred rá az amerikai (kanadai) Magyar Szövetség, Szabadságharcos Szövetség s egyéb magyar "csucsszervezet" arra, hogy deklarációikban nemcsak kizárólag a szélsőbaloldal elítélésével kellene foglalkozniuk? Mikor fogunk olvasni olyan deklarációkat, "hivatalos" megnyilvánulásokat, melyekben az emigrációs magyar csúcsszervezetek azzal nyugtatják meg a polgári demokrácia eszményei felé hajló magyar emigrációt (és a befogadó országok közvéleményét is!), hogy élesen felszólalnak az emigráció berkeiben tevékenykedő, volt Hitler- és Szálasi-imádók ellen, mint olyanok ellen, akik Auschwitzet idéző véres álmodozásaikkal, árpádsávos "szumirkodás"-aikkal tönkreteszik az idegenben élő magyar milliók hitelét nemcsak a hazai, könnyen félrevezethető, fiatal újságolvasó előtt, de a kinti, befogadó országok politikusai előtt ;s? Bízom abban, hogy emigrációs csucsszervezeteink élén olyan emberek állanak, akiket a történelem és saját életük csalódásai egyaránt megtanítottak arra, hogy a magyar néo számára (felszabadulása esetén) nem az ellenkező előjelű diktatúra, hanem a magyar nép társadalmi és politikai igényeinek megfelelő, többpártrendszeres s a szabadságjogokra támaszkodó demokrácia az egyetlen ut. Azt hiszem, itt az ideje annak, hogy ezt a véleményt a^Magyar Szövetségek ismételten kinyilvánítsák s egyidejűleg elítélően nyilatkozzanak minden olyan emigrációs szélsőség ellen, mely szélső jobboldali agitáció jával alkalmas arra,_hogy a szabad^Magyarország megalakításában reménykedő, idekint élő és odahaza élő milliók szemében az emigrációs magyar vezetők politikai hitelét rontsa, s mely aktivitás ugyancsak alkalmas arra, hogy a magyarság tömegeinek politikai elképzeléseiről a Nyugat politikusai számára is meghamisított képet adjon. Újságot olvasva, magyar gyűlésekre^járva gyakran olvasom, hallom, hogy a meghívott szónok ill. cikkíró büszkén hangoztatja "jobboldalisagát." Ez rendben van, ha a szónok (és hallgatósága) a Bethlen István, Eckhardt Tibor, a Mindszenty József minden szélsőségtől mentes^jobboldaliságára gondol. Ami zavaró csak az, hogy igen gyakran szélsőjobboldali személyek beszélnek vagy Írnak "jobboldalisásukról," megpróbálván egyenlőség! jelet tenni Gömbös és Bethlen, Szalasi és Horthy, "szélsőjobboldal" és "jobboldal" közé. Ennek oersze a "sz^lsőbalolda'L" csak örül, ez csak szolgálja tcrténelemhamisitó célkitűzéseit. Szerintem elsősorban a "jobboldal" becsületes idekinti vezető képviselőire hárul az a felvilágosító munka, raaly beszédek és cikkek keretében kijelenti, hogy mis a moderált és demokratikus magyar "jobboldal" a mindenkori Magyarország egyik tartó 37
