Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 1. szám

SINCR DÉNES VÁLASZA ÉLTETŐ J. LAJOS NYÍLT LEVELÉRE

Igen tiszteit Kartársam! Az ITT-OTTról többször hallottam, többnyire csak jót, de a lapotokat sohsem láttam és alcímeteket nem tudtam. Most egy barátom megadta az előbbit és hozzám intézett Nyílt Leveledről küldött egy Xerox másolatot. Ezen sajnos nincs dátum és igy nem tudom, mikor jelent meg, hónapokkal ezelőtt vagy nemrégiben.

Elvem, hogy sohasem vitatkozom, de itt most^nem vitáról, hanem helyreigazításról van szó. Nem csodálom, hogy "mély megdöbbenéssel" olvastad a Magyar Nemzet augusztus 5«“i számában közölt felszólalásomat. Hidd el, az én megdöbbenésem még sokkal nagyobb volt. A Magyar Nemzet tisztességes, jóindulatú riportere valahogyan teljesen eltorzította, azt amit mondtam és amit, persze, csak kivonatosan tudott hozni. Beszédem inkriminált része szószerint igy hangzott:

" • . . szeretném hinni, hogy az Anyanyelvi Konferencia által megindított mozgalom mintegy a Hazafias Népfront egy külföldi, oersze informális, testvérágának lenne tekinthető."

Nem azt ajánlottam tehát, hogy a két szervezet között kaocsolat legyen, hanem annak a reménynek adtam kifejezést, hogy az előbbi, talán, esetleg, valami olyan megmozdulásnak lenne tekinthető mint az utóbbi. Lehetséges, hogy ezzel sem értesz egyet, de az én mondatom valóban véleményemet tükrözi. Ha egy lánynak azt mondod,^ "Giziké, legyen a feleségem," az nem ugyanaz mintha azt mondod neki "szeretném hinni, Giziké, hogy -- adott körülmények között -- persze informálison, a feleségemnek lenne tekinthető."

Általában szabadon beszélek, de szombathelyi zárószavaimat gondosan, előre leírtam. Tudtam, hogy jónéhány befolyásos ember fogja hallani — és talán figyelembe venni — amit mondok. Azért mondtam aztán a következőket is:

"Remélem, még megérem azt az időt, amikor a kül- és belföldi magyarság közti megkülönböztetés szinte értelmetlenné fog válni, amikor nem kell majd vizűm ahhoz, hogy szüléink sírjához eljöjjünk és nem lesz másodrendű magyar az akit munkakörülményei, ambíciói, egy véletlen vagy akár egy szerelem, külföldi otthon felállítására késztetett. Talán agy uj reformnemzedék uj törvénybe fogja iktatni a szabadköltözködés jogát."

Ezt a mondatom valahogy senki sem idézi.

Hálás lennék, hae kiigazításnak helyet tudnál adni az ITT-OTT- ban. Azt hiszem eléggé amerikaiak vagyunk ahhoz, hogyané essünk kétségbe véleménykülönbségeken. De miért vállaljak felelősséget olyasmiért, amit sohsem mondtam? Szívélyes üdvözlettel:

Sinor Dénes Bloomington, Indiana.

197^•január 13

29