Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 5. szám
Hol ezernyi minden szépet kéne tenniS Csak ne kéne innen többé visszamenni S (Az ITT-OTT konferencia emlékére) Tokay János (Yonkers,NY) Cseh Tibor (Midland Park, N.J.)í MAGYAR XULTURA A SZÉTSZÓRTSÁGBAN Idegenben magyarnak megmaradni elsősorban lelki döntés kérdése. De a megmaradásnak gyakorlati feltételei vannak. Az első, a "Sine qua non" az anyanyelvnek élő formában való megőrzése. A diaspórában való élés lényegében nemzetiségi életet, kisebbségi sorsot jelent. A kisebbség megmaradása a.zonban nemcsak az anyanyelv fenntartását jelenti % ez eszköz, éltető közeg az önálló kulturális profil megőrzésére. Sok honfitársunk azt hiszi, hogy emigrációnk e téren buzgóbban teljesiti hivatását, mint elődei. S magától értetődőnek érezzük azt is, hogy a második világháború utáni emigrációs hullámok középosztályi jellege eleve előnyt jelent az anyanyelvért vivott küzdelemben. E véleménynek az oka az, hogy az anyanyelvi oktatás kérdését szenvedélyes politikai vita övezi s ez olyan látszatot kelt, mintha, sokkal többet tennénk a magyar nyelv tanításáért, mint bármikor is régen. A tények azonban mást mutatnak. Egy konkrét esetben statisztikai adatokat is találtam. Az elmúlt hetekben jelent meg Bodnár Gábor cserkészvezető kiadványa "A KÜLFÖLDI MAGYAR OKTATÁS 197^** BEN." A pamflet lelkesen beszámol a cserkészek tanügyi felmérésének eredményéről, mely szerint a nyugati világban jelenleg mintegy ^000 magyar gyermek részesül valamiféle magyar oktatásban, többnyire a hétvégi iskolákban, átlagban heti két órán át. A beszámoló büszke és jogos elégtétellel állapítja, meg a cserkészek döntő szerepét a mai külföldi anyanyelvi oktatásban. Örvendezve jelzi azt is, hogy a 4000-es létszám két év alatt mintegy kétszeres növekedést jelent. A számok azt is mutatják, hogy a 4-000-ből mintegy 550-re tehető azon magyar fiatalok száma, akik naponta tanulnak magyarul, mintegy 350-en Burg Kastl-ben, a többi pedig két new jersey-i iskolában, napi egy órán keresztül. Összehasonlításra egy brazíliai magyar kiadványt használtam fel, mely 1938-ban készült az ottani magyarság első országos értekezletére és adataival a. korabeli brazíliai magyarság életéről ad részletes keresztmetszetet. Az 197^-es Bodnár statisztika szerint Sao Paulo államban jelenleg két hétvégi iskolában heti két órán át 89 diák tanul magyarul. 1938-ban Sao Paulo államban 15 iskolában 735 diák tanult magyarul, átlagban napi 3 órán keresztül. Minden tantárgyat — számtant, természet-tudományi alapismereteket is--a. portugál mellett párhuzamosan tanulták magyarul. A mai 89 diák az akkorinak alig 12 százaléka, nem is szólva a. heti 15 órának 2 órára való csökkenéséről. 1938-ban a. nyugati világban szétszórt magyarság egyetlen települési helyén — a. braziliai Sao Paulo államban — több fiatal több órán át részesült mindennapos magyar oktatásban, mint ma az egész nyugati világban (735 550-el szem11
