Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 4. szám
Ido Éltető La.ios (Alliance, Ohio)! " NE CSINÁLJUNK IRREDENTÁT! " Ez volt a focimé a MAGYAR IRREDENTA c. hetilap utolsó számának s ebben a cikkben közölte a Bethlen-kormány belügyminisztériumának rendeletét a lap betiltásáról, miután a kormány nemzetiségi szakértői a békés megegyezés szempont jából veszélyesnek tartottak az^e.Lszakitott területek birtokbavevői ellen irányuló irredenta törekvéseket. A "nem, nem, soha!" és "mindent vissza!" jelszavakat mar nem visszhangozhatták többé a Kárpátok bérceisa,Turul madár^ sebes szárnyon nem repülhetett átal a régi Magyarország egész területén, hogy fülébe sirjón a rabtestvérek minden bánata s hogy reményt és vigasztalást vigyen nekik. Ezek helyett a hazafias érzelmi áradatok helyett a kormány trianoni kudarca után különféle^társadalmi egyesületek indítottak reviziós mozgalmat, s számottevő és túlzott reménységet keltő volt^Lord Rothermere,a londoni DAILY MAIL milliomos tulajdonosának az akciója, aki Trianon-e'llenes cikkeivel az egész világ előtt napirenden tartotta a revizió kérdését. De Légrády Ottó, a PESTI HÍRLAP tulajdonosa te;tte a legnagyobb erőfeszítést remek összeállitásu, képekkel illusztrált, térképekkel és statisztikai adatokkal alátámasztott, több nyelven kiadott és a világ minden számottevő kormányának megküldött reviziós albumával. A legtöbb diplomata szép szavakkal méltatta az album remek kiállítását, elismerte a revizió jogosságát, de kevés tett ígéretet a magyar ügy támogatására s még kevesebb, váltotta be ígéretét. Nem hagyhatjuk azonban szónélkül az Egyesült Államok kormányának magatartását velünk szemben, amely a mai napig sem ratifikálta a Trianon-i békediktátumot! Ne csináljunk irredentát! — Nem is akarunk. De ha már itt vagyunk Amerikában s éppen a trianoni "békeszerződés" miatt,nézzünk utána, hogy az óvatos Bethlen-kormány által a béke szempontjából veszélyesnek tartott magyar irredenta mozgalommal szemben milyen magatartást tanúsítottak Magyarország nemzetiségi vezetői abban az időben, amikor előlünk el volt zárva az ut feléjük, de a Nyugat kapui nyitva voltak előttüks a hátsó bejáraton bejuthatott ide s megcáfolatlanul maradt^minden állításuk. Legjellemzőbben világit rá az ellenünk folyt, igenis irredenta propagandára az a Bukarestben, 1936-ban kiadott, Dr. Titus Podea szerkesztésében megjelent Transylvania c. könyv, amely akárcsak a Virgil F'lorea Bukarestben, 1969-ben meg jelent Getting, to Know Romania vagy Raymond T. McNally és Radu Florescu In Search of Dracula (Greenwich, Conn., 1972) c. könyve-—valamennyi Erdélyt történelmi jogon a három romániai„fejedelemség: "Wallachia, Moldavia, Transylvania," együttesen:^ ROMANIA legitim birtokának tartja, amelyet a trianoni békeszerződés VISSZACSATOLT az anyaországhoz, Romániához. "Transylvania román tartomány," olvassuk Podea fenti müvében, "amely a történelmi körülmények következtében elkülönülten fejlődött a többi román országtól és ennélfogva bizonyos megkülönböztető jelleget nyert, de az idegen uralom nem pusztította el a lényeges faji és kulturális egységét, amely a modern Románia alapját képezi." (Transylvania, old.) Egy évszázadokig azonos területen élő történelmi nép kultúrájának a nyomai az építkezések méreteiben és stílusában, vagy azok romjaiban évezredekig^megmaradnak akkor is, amikor az a bizonyos történelmi nép már etnikai vonatkozásban eltűnt, elmerült. A román tudományos körök a román népnek Erdély területén a magyar honfoglalás 31
