Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 4. szám

kaptunk; loptunk, feketéztünk, hogy éhen ne haljunk. Ezt a helyzetet használta ki a francia idegenlégió, mely embereket toborzott Indokinába. A jelentkezőkkel aláíratták a szerződést, aztán elvitték egy jó vendéglőbe, megetették-megitatták s adtak pár dollár zsebpénzt. Egy hónap múlva már kattogott velük a vonat Franciaországba, majd hajón át Északafrikába, a kiképző táborokba. __If ju vérünket felgerjesztette a magyar felhajtok undorító segítsége, akik pár Judás-krajcárért füt-fát Ígértek az idegenlégióba jelentkező, szerencsétlen fiataloknak. De talán ennél is jobban elkeserített néhány emigráns vezető vaksága, akik ebben a jelenségben a "hősi életszemlélet" fellángolását üdvözölték hangos harsonákkal. Majd később ők szép csöndesen kivándoroltak Amerikába, miközben a magyar fiuk tömegével hulltak el Dien Bien Phu alatt, ahol a "Mutter" mellett "anyám" hangzott fel leggyakrabban a haldoklók ajkán.

Mi hősi halottak helyett tudósokról, művészekről, tanárokról,^ mérnökökről álmodtunk, kik majd ellepik a földet, hogy uj, termő nedvekkel^borítsák virágba a magyarság öreg fáját. Ezen az éjszakai beszélgetésen kirajzolódtak a kivándorlás utáni élet feladatai. Nemcsak a fiatalságot kell a magyarsághoz kapcsolnunk, de harcot kell indítanunk a magyar gondolkodás megújulásáért is. A háború erkölcsi és politikai csődtömegében sokminden elveszett. De makacs ellenállással — mint kiirthatatlan történelmi gyom — megmaradtak az .illúziók, a ködevés, a kétségbeejtően üres jelszavak és a legsúlyosabb középosztályi hibánk; a gerinctelenség. Nem lesz gyerekjáték ellenük küzdeni 2 A beszélgetés végén megfogadtuk egymásnak, hogy csak magyar lányt veszünk feleségül és gyerekeinket teljesen magyarnak neveljük. S utána elkezdtünk töprengeni, hogy másnap mit fogunk ebédelni.

Jelentem untersbergi barátaimnak, hogy a fogadalmat megtartotta.m, mintahogy megtartották sokan mások ebből a nemzedékből.

Ilyenfajta lelkülettel állt össze a Rióba érkezett néhány fiatal a cserkészcsapat^ megszervezésére. Büszkék voltunk, hogy mi lehetünk az elsők az Óceán túlsó partján, megelőzve Eszak-Amerikát. Ha politikai különbségek voltak is közöttünk, de a magyarsághoz való hűségben mindannyian egyek voltunk. Nemcsak a csapattal foglalkoztunk, hanem összefogtuk a magyar kolónia egész ifjúságát kulturális és társadalmi munkában, elkerülve a klikkezés és a kaszinószellem zsákutcáját. Rióban hamarosan megfogyatkozott a magyarság száma. A trópusi kiima és a csökkent munkalehetőségek szétszórták a kolóniát. De ez a kis közösség mindig példaszerű volt magatartásában, Olyan meleg, emberi levegőt varázsoltak a magyar közéletbe, melyben mindenki otthon érezte magát. Sehol másutt nem láttam -pedig sokfele megfordultam -- olyan meghitt kapcsolatot a kolónia és a cserkészek között, mint ebben a városban. A Mindszenty kert, melyet a cserkészeknek teremtettek, a legszebb magyar cserkészpark külföldön. A havasi kunyhókra emlékeztető őrsi házikók sudár eukaliptuszok alatt hallgatják a hegyipatak csobogását. S Mury hegyeinek a festői koszorújában — ezer méter fölött — a parkot a riói magyarok hétvégi és nyugdíjas házai veszik körül, elszórva a cserjés hegyoldalokon, csúcsokon. így van ez jól. Nemzedékek szabadon és függetlenül a saját portájukon. De egymás emberi közelében.

Megfakult képeket nézegetek; a csapat régi ereklyéit. De a képekben a múlt zenéje csak a háttér. Belőlük^az élő jelen és a jövő árad. A tizenhármasok szétszóródtak a világban, de nyomukban uj magyar hajtások fakadtak.

A visszagondolás során, hadd emlékezzünk először Szirmay Ivánról, aki mintegy másfél évtizedig vezette a csapatot a jó apa gondos

13