Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 4. szám

ről semmi kétség nincs, hogy a magyar szétszórtság megmaradása ezáltal lehetséges, s férjemmel együtt mindent megteszünk, hogy gyermekeinket a magyar vallás eszméivel neveljük fel. Hisszük és reméljük, hogy minél több magyar rájön majd erre, a saját érdekében, mielőtt még elveszti gyermekeit a világ nagy zűrzavarjában.

Flórián Tibor (New Milford, Conn.);

ÉDES ANYANYELVEM

Úgy szeretem ezt a nyelvet — melyet nekem az Isten adott —, hogy gyönyörűséggel ejtem ki minden szavát. Nem is tudom milyen sorrendbe rakjam őket, hogy kifejezzem velük önmagamat és kimutassam hódolatomat? Es elkezdem áhítattal mondani; Isten, szeretlek, élet, szabadság, föld, anya, szél, fenyő, hó, dicsőség, magyarok, asszony, hold, álom, Anna.

Zene helyett sokszor ezt hallgatom és nem tudom otthagyni azt a nőt vagy férfit, akinek ajkán hangszerré válik, melyen csodálatos dallamokat tud eljátszani. De milyen kevesen vannak, akik értenek ehhez a "királyi müvészet"-hez, akik'ugy őrzik és alakítják a szót, hogy megérzem nemes alkatát, szobrászfaragta testét, mellyel úgy emelkedik ki a környezetből, hogy egyszerre elföd mindent. Mást nem .is látok, csak őt. Érzem súlyát — mintha két paraszt tartaná a vállán --, parancsoló erejét, mellyel visszatarthatom a vizeket, keménységét, mely^ugy sújt, mintakő és halálra sebzi ellenségedet. Érzem komoly fönséget, ^ nagyszerű és biztos lendületét, mellyel a magasba tör. Mintha dómba lépnék, olyan áhitatot érzek boltozata alatt. Micsoda költők emelték és micsoda mérnökök épitették, kiket megihlettek a századok.

Érzem könnyű szárnyalását is, ^amint elszáll fölöttem. Tisztaságát; fehéren világit, mint a hó és megmutat minden lábnyomot, mellyel beletapostak. Érzem melegét, minden szelidségét, ahogy körülvesz engem. Úgy tud simogatni, mint egy anya, befed és megóv szeretetéve.1. Vigasztal téged — én népem — magányosságodért és oly zenével tölti be lelkedet, hogy csodálnak érte a csillagok és megszeretnek az emberek.

A puszták szelével és a tűzzel rokon. Villámok cikáznak benne és ott sóhajtanak mélyén; a Hortobágy, a messzi, ősi puszták, elhagyott testvérek titkos üzenete a századokon át. Benne nyög föl Muhi, Mohács és a boldog Pusztaszer. Világos égeti testét és szörnyű sebeit a Körösök, a Szamos, Tisza, Vág, a Hernád, Csele, Sajó és a Maros öntözik. Szomját és rettentő vágyait a Duna nem tudja oltani, de mint Isten könyörületes könnycseppje ragyog rajta aBalaton. Benne nyújtóznak és könyörögnek a havasok, Erdély hegyei, a Kárpátok, Bakony, a Tátra ormai, Pilis, Kékes és a Pozsálló. Benne sirnak a fűzfák^és a fenyvesek, mert nemcsak test, hanem lélek ő. Tiszteld tehát és tanuld dallamát, értsd meg őt, hogy megérthessenek keletre és nyugatra mindenütt.

A munka nyelve ez és az imádságé, a költészeté és az elmélkedésé. Imádkozzál vele és dolgozzál, épitsd magasra őt — mint a templomot —, hogy hozzád jöjjenek messziről és úgy kiálts, beszélj és bátorits általa, hogy megtartsanak és fölemeljenek; a föld, az idő és az emberek.

11