Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 4. szám
LEVÉL SZEGEDRŐL A Portland State University szegedi programjának lehetőségeivel — mondanunk sem kell — magyar fiatal eddig még nem élt. Kihasználta azonban az alkalmat egypár amerikai hallgatónk, s hogy mennyire érdemes volt velük fáradozni, annak bizonyítékául hadd közöljem az alábbi levelet, amit pár hete kaptam egyiküktől, Szegedről. Nem retusáltam? akinek szeme ven, lássa. —éji Kedves Lajoskámi Tényleg ne haragudj, hogy eddig nem Írtam egy levelet sem magyarul. Tudod, én sem szoktam sokszor Írni, és akkor, amikor Írtam, mindig siettem. Őszinte lusta voltam. Biztos találkoztál már a többiekkel, és tudod, hogy eddig mit csináltunk /a "többiek" a tanév végén hazajöttek, a levél írója a nyarat még ott tölti7. Remélem, mindent elmeséltek. Azt hiszem, hogy azt is mondták, hogy otthagytam az útlevelemet Szabadkán. Már voltunk a vonaton Uj Vidék felé, amikor észrevettem, hogy nem volt nálam. Leszálltam az első faluban Szabadkáról, ahogy viszszamehessek az útlevelemért. Az autóban volt, kiesett a zsebemből, mikor aludtunk. Ez nem a lényeg, hanem az, hogy nagyon érdekesek s kedvesek voltak a magyarok, ahol leszálltam, mivel magyar falu volt. Szabadkáról mentem autóbusszal Belográdig. Athénig ez volt a legérdekesebb rész. Az egész odáig beszéltem Jugo-magyarokkal. A beszélgetés nem volt valami különös, csak jó volt beszélni és figyelni a tájszólásukra. Tudom, hogy nem vagyok magyar sem tudok magyar lenni, de akkor igazán éreztem magamat mint egy magyar. Tudod, Athénban s Isztambulban voltunk. Mindkettő szép és érdekes, de nem annyira mint Erdély. Nem azért mondom ezt, mert Te erdélyi vagy. Mindent, amit eddig mondtam, őszintén mondtam. Szóval, visszajöttünk Szabadkára, s onnan autóval Temesvárra. Mikor érkeztünk meg Temesváron, bementem az "Ibusz"-ba. (nem tudom, hogy hívják), és kérdeztem — van-e diák vagy olcsó szállás? — Magyarul kértem, de senki se értette, aztán németül. Akkor mondták, hogy nincs, és nem tudnak semmit sem ajánlani. Ezt mind hidegénél s udvariatlanul csinálták. Ki akartam menni mikor mondtam vala.mit a Johnnak angolul, s mindjárt más lettek. Mondtuk azt, hogy amerikai hallgatók ■ vagyunk, és mindent- csináltak, sőt szállás is lett. Következő reggel mentünk Dévára, Vajdahunyadra és Szászsebesre, ahol éjszakázni akartunk. Ott csak motel van, bementem, és mindjárt mondták, hogy nincs hely, pedig nem volt sok auto a parkolóhelyen. Tovább kellett mennünk Nagyszebenbe, de ott sem kaptunk helyet. Az autóban aludtunk. Havazott és borzasztó hideg volt. Akkor igen tudtam volna káromkodni, csak nem volt egy román, akinek mondjam. Onnan mentünk a kies Székelyföldre. Sajnos, csak a határán volt. Nálam nem volt a magyar-román térképem, s ezért csak kevés várost ismertem meg románul. Segesváron voltunk. Megnéztük a várat és Dracula házának a külsejét. Korán indultunk Marósvásárhelyre, hogy le-5
