Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 3. szám

egymáshoz is és Magyarországhoz is tudvalévőén nagyon közel vannak földrajzilag. Errol nem "beszél Nagy Károly. Ez úgy gondolom^ amellett bizonyit, hogy nem tárgyilagos, de amellett hibát is követ el, hogy hallgat az égető alap-problémáról». Arról, hogy a Középeurópai magyar tömbök megmaradása sokkal fontosabb az összmagyarság jövője szempontjából.

Kell és szükséges magyarra tanítani az emigrációban élő fiataljainkat -- ennek ellenére el lehet képzelni, hogy az erősen szétszórt emigráció fel fog szivódni évszázadok múlva. Kérdés: megengedhetjük-e ugyanezt a "luxust" a szlovákiai vagy erdélyi magyarok esetében? A Párt ezzel igazán nem látszik törődni -- ez érthető, de Nagy Károly miért nem emel szót talán épp az Anyanyelvi Konferencián, ottani záróbeszédében, hogy mi a fontosabb, mi az elsőrendű?

Végül hadd emlitsem meg, hogy az Amerikai Magyar kiadó (Cleveland, Ohio), sőt a München-i Magyar Iskolabizottság is adott ki (Virágos kert cimen) könyveket gyerekek számára. Ezek a könyvek a célra jól megfelelnek s még csak nem is kell Budapesthez fordulni, hogy beszerezzük ezeket. Ami újból érthetetlen: hogy lehet az,hogy Nagy Károly -- tudomásom szerint — sohasem irt ismertetést ezekről a könyvekről? Ha a sajtó nem tárgyilagos, attól még Nagy Károly egyénileg lehet az. Igaz viszont, hogy a tárgyilagosság kétélű fegyver és az elhallgatás is lehet politika» Mind Erdély, mind a tankönyvek esetébení — Ábel ("Kérlek közöljétek az álnevemen, mert Erdélyben él most is a család . . ..")

Kedves ÁbelS Nem válaszolhatok N.K. helyett, de mivel leveled olyant is tartalmaz, amire válaszolni nála jobban tudok, engedjél meg egy megjegyzést. — Az anyanyelvi konferenciák birálói közül,hozzád hasonlóan sokan kifogásolják az erdélyi, fel- és délvidéki szakemberek távollétét a tárgyalásokról. Erre csak egészen röviden ennyit: egyéves kolozsvári tartózkodásom alatt megtudtam, hogy 1) nem igaz, hogy a magyar szerveket nem érdekli az erdélyiek sorsa,’ 2)nagyonis segitik őket, ahogy tehetik, 3) kész őrültség lenne az anyanyelvi konferenciára meghivni erdélyi tanárokat, valamint részükről egy ilyen meghivást elfogadni, a meghivott tanárok stb. nem kapnának kiutazási engedélyt a román hatóságoktól erre a célra, sőt büntetésből^nagyon sokáig nem kapnának egyáltalán Magyarországra szóló kilépőt, ha a konferencián való részvétel szándékukat akárcsak megemlítenék. Ettől függetlenül a kapcsolata az erdélyi tanerőknek stb. Magyarországgal sokkal szorosabb, mintsem gondolnánk. Ha tárgyilagosságot követelünk meg másoktól, követeljük meg magunktól is: Magyarország vesztes félként végezte a háborút, s a mai napig is sok tekintetben úgy kezeli a világ, a szocialista világ is. A rendszer nem tehet semmi olyan lépést, amivel a revizionizmus vádját magára vonná, sem kifelé, sem belföldön (1. pl. a népesedéspolitikának az igen kényes kérdését). A magyarországi rendszer birálatánál sohase felejtsük el szem előtt tartani a történelem-szabta, szűk keretet, amiben mozognia lehet.

35