Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 3. szám

Za.jti Ferenc? AZ OSMAGYAROK HITVILÁGA "Tszemelvények) Hogy milyen lehetett a magyarok ősvallása? Kobe nem vésték azt és feí sem irta senki. Csak hamuja és pernyéje maradt mireánk őseink régi szép val­lásának. De amikor önmagamba szállva az erdők csendes magányában a vi­rága, f ü— , fa- tündéreivel szóba elegyedek, ó akkor minden kő, min­den fa csak arról, csak a régmúltról beszél. A mohos kő, az öreg tölgy, a bólogató nyir, a komoly fenyő, a susogva-susogó nyár,meg a közöttük megbúvó, nem ember ültette szines sok virágok, mind-mind csak a múltról panaszol, csak a múlt emlékeiről beszél. Haj, be más is volt régente,minden. Réges-régen, mikor még hittek, hinni tudtak az emberekS És úgy hinni és úgy szeretni, ahogy azt eleink, a régi, az ős-magyarok tették. Ó, mert az egyet jelentett náluk? hinni és szeretni. ^Aki hisz, az szeret és aki szeret, az hisz isi A szeretetet az élő hit táp­lálta és élő hitük volt a szeretet. Mi több -- kérdezem — a régi magyarok érdek nélkül való termé­­szet-tisztelet-szeretetvallása, vagy fiaink mostani, megalkuvással dolgozó, emberek irányában hangoztatott és be nem tartott szeretet­­vallása? Árván maradt az erdő, árván a virágos mező. Tündérei el-, visz­­szavonultak belső rejtekekbe és csak a velük beszélni tudó, nyelvü­kön értő emberek előtt nyilatkoznak meg olykor-olykor, akkor is nagy óvatosan, loppal -- mint félénk madárkák, kerülvén szinét is ama földi lénynek, aki magát a teremtés koronájának nevezi — és aki oly hűtlen tudott hozzá lenni. (0, igazuk van az embereknek iss valóban a teremtés koronái ők, érzéketlen, csillogó,súlyos diszeiazélő teremtésnek.) Es ki hisz ma közülünk az erdők, a mezők és a virágos rétek kedves tündérében? Pedig bennük hinni. szeretni őket, velük kedvesen, édesen tár­salogni % ebből állott a magyarok ősvallása. Es nem kellett, hogy ezt, ennek törvényét leirják, avagy éret­len formákkal a kövekbe véssék! Tündérország a szivükben, lelkűkben lakozott.^ De hiszen a hideg kő és a rideg irás tündérország tör­vénykönyvét be se^foghatta volna, aminthogy az Ur tanitásából is az emberibb érzésvilágon átszürődő tanításokat vetették papirosra csu­pán. És nem eltörölni! Betölteni jött az Ur is a vallásokat és val­lásformákat. A zsidó^vallás igazsága és szigora értelmében követelte a néptől is, vezetőitől is az igazságot, de viszont a szigort enyhítette, a vallást betöltötte szeretettel. Ha közöttünk, ős-magyar .iáink között járt volna 0, a Mester — szép ^vallásunkat nem törli el bizonyára, hanem betölti azt, megta­nítván vezetőit ^is és a népet. ^ hogy milyen a legteljesebb, a benne vetett, at 0 utána .iaro legtökéletesebb isteni szeretet. ígérete nekünk is szólott és hozzánk is küldötte tanítványait, amikor ellátta őket az utravalóval! elmenvén, hirdessétek minden népeknek és_minden nemzetségnek az Isten országát és annak igazsá­gát, amely im eljövendő volt néktek és mondjátok meg nekik, hogy a vakok látni, a siketek hallani fognak és a szegényeknek az isteni e­18

Next

/
Thumbnails
Contents