Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám
célkitűzéseiket-' univerzális keresztény szeretet, hasonlóan a többi keresztény "világvallásokhoz"—soha egy szó nem volt itt egy nemzetiség avagy kultúra megtartásáról. Kérdezhetnénk a szakembereket, miért tudta a Pennsylvania-! Dutch megtartani 6si nyelvét és ugyanakkor megtalálni azt a formát, amely megadta neki a lehetőséget arra, hogy testvéri szeretetben élhessen másokkal is? Minden esetre úgy látszik, ha meggondoljuk, magyarságuk megtartása mégis az egyik hátgondolata vagy érdekeltsége lehetett az alapítóknak, hiszen hosszú ideig igenis működött itt egy magyar iskola. Befejezésül szeretném összegezni e kis csoport jelentőségét és tanulságát részemre. Egy kis csoport egyszerű ember, egyszerű, földi igényekkel képes összefogni és létezik még a mai rohanó és minden egyéniséget eltipró világban is, ha céljait végig szem előtt tartja, ha hajlandó küzdeni értük és ha bizonyos áldozatokat hoz. Ugyanakkor e kis csoport esete bebizonyította azt is, hogy az egyesek által proponált gettó-települések sem garantálják a magyar öntudat megmentését, illetve fejlesztését és átadását. Ebben az esetben elsősorban a vallási célok főszerepe, majd pedig az iskoláztatás elnyomása, idegen anyanyelvűek beházasodása ill. belépése és az ezekkel folytatott közösségi élet, "nagycsaládi" életmód okozta magyarságuk háttérbeszorulását és elvesztését. Cinikus lennék, azt hiszem, ha most azt mondanám« sajnálatos, hogy az ő céljuk csak a keresztényi szeretet volt, hiszen amilyen sikeresen megbirkóztak eddig problémáikkal, esetleg éppen ilyen sikeresen megállták volna helyűket ha magyarságuk vallási szinvonala lett volna főcéljuk. 4. Cseh Tibor» NAGYMAGYARORSZÁG (A világmagyarság összefogása lelki—szellemi alapon) Az itt felvázolt gondolatok nem egy kidolgozott ideológia tételei, csupán érzések, gondolatok gyűjteménye a magyar vallás éléséről. Hogyan igazítsuk a magunk életét a magyarság dolgaihoz a nagyvilágban? Egy magyar töprengése a létezésről s benne életének értelméről. Nemrégiben valaki feltette a kérdést, amit annyiszor hallottam, amióta külföldön élek« ha egyszer Magyarország felszabadulna, hazatérnél-e? Csodálkozva vettem észre, hogy 2k ev óta először határozottan válaszoltam* nem. A huszonnégy év alatt ugyanis végbement bennem egy olyan fejlődési folyamat, melyben megtaláltam földi feladatomat, életem értelmét. Amiért emigráns lettem, nem léptem ki a világtörténelemből. Rájöttem, hogy itt, külföldön is hozzáépíthetem magamat, mint egy kis téglát, népem épületéhez. Ha Magyarország sorsa valaha úgy fordulna, hogy mindannyian hazatérhetnénk és a világból elfogyna a sok szétszórt magyar, nem hiszem, hogy ez a tény pozitiven járulna hozzá a magyarság jövőjének fejlődéséhez. Megszűnne élő, közvetlen kapcsolatunk a többi néppel és talán még jobban elszigetelődnénk. Rájöttem, hogy úgy hasznosíthatom maximálisan magamat és eddigi tapasztalataimat népem számára, ha itt élem le életemet és megpróbálok minden erőmmel, tettemmel, érzésemmel és gondolatommal magyarnak megmaradni és minél több honfitársamat magyarnak megtartani. Elvágtam tehát a bizonytalanságnak azt a fonalát, amelyik ideiglenes 55
