Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 1. szám

III. RÉSZ

Szeptember 3 vasárnap, délelőtt (Szerkesztette Cseh Tibor)

1.

ISTENTISZTELET

1. Himnusz (első versszak). Közének.

2. Nt. Hamza András* Imádság helyett felolvassa két mai magyar költőnek, Jékely Zoltánnak "Pogány ima" és Lakatos Istvánnak "Fohász" cimü versét.

3« Béres Ferenc (énekszóié)* Sztárai Mihály 92» zsoltára, régi magyar dallamra.

É. Éltető J. Lajos (felolvasás)* Babits Mihály* "Zsoltár férfihangra. "

5. Cseh Tibor (énekszóié)* "Éh nem vagyok énekművész, nem azért éneklem ezt a dalt, hanem a mondanivalója miatt. New Jersey északi részén van egy bányaváros, Franklin. A Millenium után, 1896-ban, amikor otthon olyan boldog kábulatban ünnepelt a magyarság, elkezdett Amerikába kitántorogni másfél—kétmillió emberünk. Ezeknek egy hányada Franklinba jutott, egy cinbányába, mely akkor indult. Franklinból magyar bányaváros lett. Roppant nehéz sorsuk volt ezeknek a bányászoknak. Meglátták a szabadság szobrát Nyujorkban, a remény sugara megvillant bennük, hogy először talán életükben, annyi nemzedék után, emberi sorba kerülnek .... Kufárok kezébe kerültek, állati nehéz sorban éltek hosszú évekig, amig kemény munkával kiharcolták a maguk helyét Amerika földjén. Ünnepeljük az olimpiai bajnokainkat, a nobeldijas tudósainkat ... mikor fogjuk mi, Amerikai magyarok már felállítani az amerikai magyar bányász szobrát? Mert ennek az egymillió bányásznak a verejtéke, könnyei ott vannak Detroit minden autójában.

1956-ban Franklinba került egy igen derék református lelkész, Makiár János, aki fölkutatta ennek a magyar közösségnek a történetét és monográfiát irt róla. Igen nagy örömömre összegyűjtötte a dalokat, melyeket a 8O-9O éves bányászok még énekeltek. Ezek között van egy, melynek nemcsak a mondanivalója, hanem még a dallama is ősi . . . valami elveszett szöveget pótolt be az uj, de a dallamot az évszázadok hozták magukkal. Ezt a dalt szeretém elénekelni, úgy, ahogy tudom*

Hallottam Amerikáról sok jókat beszélni|

Boldog, akit a szerencse jól el szokott érni —

Engemet is tanált a sors, de a jó elkerül,

Boldogtalan az életem, itt vagyok egyedül.

Nem okozhatok én senkit, magam vagyok oka,

Nem hozott engemet ide senki kézenfogva!

Sem a biró, sem a jegyző, sem a világ nyelve,

Csak ez az átkozott pénzvágy miatt jöttem ide ....

46