Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám
I érzés és művészi értékelés alapján hallgatják, ha a Carnegie Hallban a pesti gyerekkórust hallják, a népi együttest,vagy a Vérnász részleteit a rádióból. Ez a réteg ugyan hivatalosan nem hisz Kádárban, hiszen tőle menekültek, de gondosan vigyáz mindarra, hogy nehogy olyat tegyen, ami lehetetlenné tenné a jövő nyári hazamenetelt. Ez a réteg áll öregamerikásból, ^5-ből, ^8-as futottakmégből, 56-os tízezrekből. Ez a réteg, bármilyen furcsán hangzik,talán politikusabb, mint az előző. Ok azt csinálják, amit az otthon, túlélik a mai adottságokat. Vannak, akik ezt tudatosan teszik, de a nagy többségnek fogalma sincs arról, hogy ők milyen politikusak. Az ő életük a magyar paraszt életformájáhot hasonlit, aki több, mint ezer év óta átél mindent, van, és ezzel biztosítja azt is, hogy magyarok még vannak és lesznek. Az átélők közül sokan járnak magyar templomba, néha magyar gyűlésekre is, dollárt adnak, ha kell, hangjukat is hallatják, de nem annyira, hogy ez a hazai köldökzsinórt veszélyeztetné. Az életforma itt érdekesebb, mint a százalékos meghatározás. Hiszem, hogy közeljárok az igazsághoz, ha ezeknek a magyaroknak a számát mintegy 70^-ban állapítom meg. Ennek a számnak az aránya növekvőben van, mert a nyugati népszámlálások nemcsak azt tekintik nemzetiséginek, aki maga az, hanem azt is, aki ilyen szülőktől származik. 50-60 év távlatában ez a réteg is felszívódhat, hanem kap igazi, megvalósítható, mai feladatot. Utánuk maradhatnak még talán etnikus foltok, melyek a néprajzlista felfogását lázba hozzák, de politikai értelmük csak úgy születhet, ha ezt valaki nekik megteremti, úgy, hogy az többek, sokak számára járható úttá váljon. 3. A nyolcadik törzs. Vannak olyanok is, akik másképpen gondolkoznak. A magyar mélykultura élményszerü ismerete a szineken és hangokon túl a gondolkodásmódig is eljutott. A paraszti életforma tudatalatti bölcsességét megismerve uj korszakot jelez az a törekvés, hogy ennek a bölcsességnek megfelelő helyet találjunk közügyeinkben, a mai politikai életben is. Kodály Zoltán üzente néhány évvel ezelőtt a németországi iskola tanulóinak, hogy ha minden harmadik magyarnak valakije külföldön él, akkor annak a nagy tömegnek nem kell szükségszerűen elvesznie, inkább az történt, hogy az otthoni hét magyar törzs mellé egy NYOLCADIK KELETKEZETT. Kodály a hét törzs nevében üzent, ezzel világosan kifejezve, hogy ő, s talán sokan mások, szivesen fogadnák a nyolcadik törzset, ha uj Pusztaszerre kerül a sor. Azóta ez a gondolat cselekvő gócpontok munkájával sokágúvá terebélyesedett. Újabb és újabb erőfeszítésekről hallunk, melyeknek egymáshoz kevés köze van, csak a gondolatok mélységének lelki rokonsága. Dél-Amerikából, most Ausztráliából hoz a hir szárnya egy-egy előadást, könyvecskét, konferenciát, bátor megnyilatkozást* a nyolcadik törzs lázas munkában van. A NYOLCADIK TÖRZS a szervezetlen szervezettség kell, hogy legyen, mint az otthoni faluk népe. Mindenkit azonos lélek egy sikra hajt, de mit tudtak arról a Nyírségben, hogy vajon mi történik Somogybán vagy Zalában. Ma Torontóban valaki dalt és táncot tanit, Sydneyben kiállításra készülnek, Buenos Airesben tanszéket kap a magyarság, Ohioban kőnyomatos készül, New Yorkban a szomszédnéoek felé keresik az utat. A nyolcadik törzs egymásról nem tudó képviselői tárgyalnak Washingtonban, tárgyalnak a Balaton partján, beszélgetnek Tokióban, vagy házalnak Stockholmban* a mai állapot nem a nagyvilágban való szétszórtság helyzete, hanema világ megszállása, behálózása. A mai állapotban nem a terveket hangoljuk össze, hanem az eredményeket 41
