Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 1. szám

döntéseinkben is szívesebben vállaljuk az öngyilkossági komplexumot mint mások. Más szavakkal, nézeti vonalvezetésünkben elvetettük a paraszti életformát, annak mindent túlélő racionalizmusát, s felvettünk helyette egy nagymértékben külföldről importált érzelmiséget, romanticizmust, amit legtalálóbban "verbunkos hazafiság"-nak lehetne nevezni.

A VILÁGNÉZET természeti és szellemi alkatunk, nevelési körülményeink alapján kialakuló, a mindenkori korszellem által befolyásolt gondolat-rendszer. Ez a gondolatrendszer valóban a gondolkodókba filozófusok, a teoretikusok, az alkotók, művészek, az irók és költők munkaasztalára van szánva. A világnézet nemzeti közkincs, sokkal magasabb rendű, minthogy abból diktatórikus következtetéseket vonjunk a máról holnapra folyó közéletben. A világnézet önmagában nem alkothat, vagy törölhet kamatlábat, nem változtathat adókat, nem égethet könyvet, nem börtönözhet be gondolatokat és hitet, nem deportálhat és nem ölhet, sem a népbiróságon, sem a Dunaparton . . .. A világnézet valóban nemzeti közkincs. Nem arra ad feleletet, hogy ma mit csináljunk, hanem csak arra, hogy mai cselekvéseink során merre törekedjünk.

A POLITIKA viszont elsősorban nem arra törekszik, hogy mit tartunk ma igaznak, hanem azt, hogy ebből az igazból ma mit lehet megvalósítani. A politika klasszikus értelmében nem a teljes, tiszta igazság azonnali és feltétel nélküli megvallása, hanem annak a lehetőségnek a keresése, amit ebből az igazságból ma, a jelenlegi helyzet pillanatnyi korlátái között is cselekedetbe tudunk önteni, meg tudunk valósítani. A politika pragmatikus, és ha nem az, akkor nem is politika többé.

Ma nem lehet számunkra politikai alapkérdés, hogy vajon a sumeroktól származunk-e, vagy sem, de ugyanakkor el kell kerülnünk, hogy a politikai mondanivalónkat olyan semmitmondó szólamok szerint határozzuk meg, hogy a magyarság a "nyugat védőbástyája" vagy a "kelet nyílhegye" Európa felé. Nem politikai tartalom katolicizmusunk vagy protestántizmusunk sem, de ugyancsak nem a politika körébe tartoznak a marxizmus, hitlerizmus, leninizmus vagy kapitalizmus tanai sem. Magyarságunk mai életét, valóságát nem az "izmusok," vagy "kráciák" határozzák meg, hanem valóságos életfaktorok.

Magyar politikai alaptétel, hogy a 20. században átéltük a pánszlávizmus korát, a "Drang nach Osten" korát, pontosabban a kiszolgáltatottság állapotát mindazzal az undorító melléktünettel,amivel az ilyen helyzet jár. Politikai realitás ma, hogy az egész Kárpátmedence területén sokkal több magyar él, mint azt a mai politikai határok jelzik, de kevesebb magyar él ott, mintsem hogy az egész Kárpátmedencét egyszerűen a magunkénak követelhetnénk el. Mai politikai tény, hogy a nagyok között nagyon sok kis- és középállam van, melyek sorsa közeli a mienkhez, ezért a kis- és középnépek öszszefogása igazi alternatívává válhat, ha akarjuk. Akár a kelet nyúl ki, akár a nyugat, népünkön igazán segiteni nem tudnak, nem is akarnak. ^ Segitség csak az lehet, amit magunk el tudunk végezni egyetértésben mindazokkal a kis- és középnépekkel, akiknek sorsközössége a magyaréval azonos.

Népünk társadalmi alakulása sem lehet a régihez való visszatérés, nem lehet a mai helyzet politikailag parancsolt képleteinek szolgai elfogadása sem. A született nemesi formula elmúlt, a mai párt-nemesi forma tarthatatlan. Ember és ember között egyenlőséget teremteni utópisztikus, ha társadalmi rétegeződésről beszélünk, az alatt ma a tudás-nemesség, az alkotó-nemesség nem-örökölhető téte-37

T T