Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám
Megvallom, én jobban bizom a magyar néo ősi tehetségében, hogy saját problémáit megoldja, mint akár a leglelkesebb tudósok teóriájában is. Erre több ujabbkori példánk is van. Itt van pl. az un. "gesunkene Kultur" kérdése, mely szerint a nép a "felülről" (kastélyból, kiállításokból, divatlapokból) ellesett mintákategyszerüen a magáévá teszi, mert 5 maga nem tud "alkotni." Az kétségtelen, hogy tizmillió magyar nem állhat össze, hogy úgy "alkosson,"^ mint egy festő vagy divattervező. A magyar néonek azonban kitűnő érzéke van az iránt, hogy mi tetszik neki^ s csak az tetszik, amit millenáris széoérzékével összeillőnek talál. Amit aztán megszeret, azt addig formálja, amig az inkább lesz magyar, mint amilyen az eredeti minta nemzetisége volt. Hasonló a folyamat a nyelvújítás (a "Mondolat" jól érzékeltette a kérdést) és a néodal terén. Amit, persze, megőrzött múltjából, lett légyen az dal, vagy szó, vagy mese, az az övé, azért őrizte meg. Hát a "magyar vallást" is igy választotta ki és tette magáévá a magyar nép! A néohez legközelebb áll a magyar lira. Sokszor emlegetjük, hogy a magyar géniusz a Urában alkotta a legnagyobbat. A magyar lira azonban olyan, mint a magyar vallás, csak a miénk. Lirai költészetünket ugyanis nem lehet idegen nyelvre lefordítani, úgy lefordítani, hogy az teljes értékében és zenéjében tessék. Ezért a magyar lira csak a miénk. Abban is a miénk, hogy a nép vallásos ismereteit is osztja. Kevés felekezetieskedő magyar lirai vers található. Ugyanakkor a költő vallásos meglátása mélyebb, mint a mi vérszegény egyházi beszédeink. A teológiai és filozófiai érvelésekkel nem szabad összehasonlítanunk a lirai meglátás mélységét. Egyik nem zárja ki a másikat, annyira más a nyelvük és kifejezési eszközük. Ez is érv amellett, hogy a magyar vallás nem "felekezetieskedik." Képzeljünk el egy magyar katekizmust, amelyben a néo-megtartotta hit elemeit^ nagy költőink istenes verseivel magyaráznék, vagy bővitenők. (Én soha úgy meg nem értettem az "ingyen kegyelem" tanát, mint Kernényik Sándor feledhetetlen verséből. Ma is fülembe csengi "ez a magától, ez a kegyelem.") Ismétlem, ez a lirai versekkel magyarázott és mélyített magyar vallás egyáltalán nem ellenkeznék a kereszténység tanításaival. Mindössze csak, van, aki Luther Kis és 'lágy Kátéjából, vagy Kálvin Institutióiból érti meg Isten akaratát, s van, aki, ezeken felül, még a magyar lirát is segítségül hivja. A Pót-Biblia. (A "pót" úgy értendő, mint a "pótkötet" szóban, pl. a Révai Lexikon pótkötete.) Mielőtt elmondom, hogy mi az a pótkötet, amiről beszélek, elemezzük először a "felebarát" kifejezést. "Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat" (Mt. 19*19)» olvassuk a magyar Bibliában s ájtatos képzeletünkben 2000 millió embertársunk jelenik meg, akiket mind szeretnünk kell, úgy, mint saját magunkat. Ezzel szemben az angol nyelvű Biblia azt mondja: "Love thy neighbor," szeresd szomszédodat, úgy, mint tenmagadat. A német szöveg is hasonló kifejezést használ: "Du sollst deinen Nächsten lieben," szeresd a hozzád legközelebbit. A magyar Biblia is visszatér erre az értelmezésre a "Levelek"-ben: "Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?"(I. Ján. ^:20). Jézus később kiszélesitettea "szomszéd" fogalmát, s az Irgalmas Szamaritánus példázatában az a "szomszéd," aki segítségünkre szorul. Jézus azonban átvett egy ősrégi 16
