Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám
nem tudom — t.i., hogy van-e Isten) és ateisták (nincs Isten). 3 lehetnek olyanok is, akik most nem jutottak eszembe. Ha oedig a kedves olvasó azt hiszi, hogy csak egy-kétkölönc tartozik ezeknek az irányoknak egynémelyikéhez, biztosítom róla, hogy téved. Már most, a "történelmi egyházak” oanaszkodhatnak, ha akarnak, hogy ez a sok felekezet és vallásos csooort nem jó a magyarság egysége szemoontjából, de nanaszkodásuk alánját saját oéldájukkal rombolják le. Elsősorban a keresztény felekezeteknek kellene megvalósítaniuk az "egy akol és egy násztor" elvét, s követniök Jézus útmutatását* "Árról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek” (Ján. 13*35» Ravasz íjászló fordításában). Az összes nem-történelmi vallásos mozgalmak együttesen sem tudják egy tized annyira sem megosztani a magyarságot, mint amennyire a történelmi egyházak megosztották azt immár négy évszázadon át. A magyar vallást áhitók egyik alaokivánsága, viszont, nontosan az, hogy vallásuk összefogja, ne megossza a magyarságot. 3 én azt hiszem, ez a kívánság teljesíthető. 2. A Mohács utáni szétdaraboltság idején az egység visszaállítása nemcsak politikai, de vallási téren is főgondja volt a nemzet legjobbjainak. A vallásszabadságot biztositó törvények egyik legfontosabbika, az 155^-63 (mert a hadrakelt sereg katolikus és protestáns tagjainak lelki szükségletéről először gondoskodott,mintegy megteremtve az első, felekezetek szerinti, tábori lelkészséget), ezekkel a szavakkal kezdődik* "Yuamvis Fides Christiana una sit...'.'(1) (Minthogy a keresztény hit egy...) s minden további törvényben felfedezhetjük ugyanezt az alantételt, ha nem is minden alkalommal szószerint kifejezve. Az unitáriusnak nevezett vallásos mozgalomnak is első célja a meglevő felekezetek egyesítése volt (Unitarian — "an advocate of unity” — irja ma is a legtöbb angol szótár)(2) s olyan sikerrel működtek, hogy a lutheránus szászok Cakik nemzetiségi kérdést csináltak a lutheránizmusból!) a királynő és Zsigmond lengyel király tekintélyét vették igénybe (autonómiájukra hivatkozva), hogy az unitárius lelkészek ne mehessenek szász községekbe az egységről prédikálni (3). Ettől kezdve a "kolozsvári, azaz magyar vallás" szereoel az országgyűléseken (A). A politikai események leszakították Debrecent János Zsigmond birodalmáról, de a debreceniek is megtartották az egyetemesség kívánságát, amikor a "veritas catholica," az egyetemes igazság lelkészeinek nevezték magukat (5). A vallásszabadságot biztositó törvények nem "felekezetek" vallásszabadságát biztosították, ^hanem egyénekét (lelkészekét és hívekét), az egyház egységének megóvásával. A hírhedt "bevett felekezeteket" a Báthoriak ellenreformációs törekvései hozták létre, amint ez tisztán olvasható a Borsos Sebestyén—Szabó Ferenc Krónikában (6). 3. A nép "magyar vallása." Kiváló református lelkész-testvérem hívta fel a figyelmemet arra, hogy a magyar református ember általában Istenhez imádkozik, nem Jézus Krisztushoz. Akik ismerősek a külföldi orotestánsok gyakorlatával, megmondhatják, hogy a nem-magyar nrotestáns legalább annyiszor imádkozik Jézushoz, mint az Atyához. Ha ez "unitárius" jelenség, hadd említsem meg, hogy unitárius' világiak ajkán viszont egészen természetesen hangzik az "Isten igy akarta," vagy az "ez volt az Isten akarata," amelyek a kálvinista nredesztináció hatására mutatnak, ugyanúgy mint a "kegyelem." Vagy vegyük az úrvacsora sokat vitatott kérdését. Bár a hivatalos unitárius felfogás az úrvacsorát egyszerűen csak Jézus életére és halálára emlékeztető, jelképes cselekedetnek tanítja, azt hiszem, nem
