Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám
pot, a legutóbbi (6:3) számban megjelent néhány cikkhez hozzátenném a mondanivalómat. Én nem képviselek senkit, csak magamat. Éji: "Pipafüstnél": A magyarság még eddig soha nem biaott meg senkit, hogy nevében beszéljen; nem is lehetne, összevesznénk eleve a jelölteken. Messze innét még az összmegbizatás! Ilyen talán demokráciában nem is lesz soha. Ennek ellenére mindis vannak megbizottaink, akiken keresztül lemérnek bennünket a befogadó országok hivatalos szervei. Ha un. vezéreink terve nem sikerül, senki sem bizta meg őket; ha valami eredménye van működésűknek, hallgatólag bólogatunk hozzá. Watergetről pedig semmit ne Írjunk vagy mondjunk mi. Sokkal sötétebb amerikai sajátosság mutatkozik meg lebonyolításában, semmint akárki akármit is értene belőle .... Indiánlelkü magyar: lehet, hogy olvasta --éji véleményét egy korábbi számban, de nem. értette meg. (Az indiánok még eddig egyik párttól sem kaptak semmit, hacsak nem diszbeszédeket.) Mi oedig? Azért, mert nem sikerült semmit sem kapnunk az elefánttól, ne akarjunk az öszvér farka alá bújni* Kommentár nélkül: jól csinálta mindeddig az ITT-OTT! Mindenkit meg kell hallgatnunk, bármi is egyéni véleménye, mert sohasem lehet tudni, hogy kapunk jó ötletet. Egyéni véleményem azonos Miska Jánoséval. Menekülteknek: Itt Kanadában van némi munka, de csak dohányfarmer magyarjaink tudnak garancialevelet adni. Ez is valami. Farmmunka. Ide lehet jönni vele. A KMSZ foglalkozik ezzel Torontóban. — Sárközy Aurél, 292 Spadina, Toronto, Ont., Kanada /Mivel a KMSZ cime nincs ^meg átszerkesztenek, Sárközy Aurélt megkérjük, hogy az esetleges érdeklődők leveleit továbbítsa nekik/7 —éj1-nek: Kedves Lajos! 1973 augusztus l.-ét Írunk Hong Kongban. Idestova három hónapja, hogy Torontóból, a szétszórtsági magyarság egyik legélénkebb és legnagyobb, gócpont jábó'i, idecsöppentünk a világ másik végére. Fantasztikus város, minden egyik végletből a másikba, különösen északamerikai szemmel nézve, de maradjunk csak a lényegnél. ^Magyar szempontból Hong Kong egy teljesen légüres tér, ha lehet légüres térről beszélni 800 millió szomszéddal. iViindjárt az első napokban meggyőződtünk, hogy itt nincsenek magyarok. A sok torontói emigráns zsörtölődés tapasztalatai után ezt talán nem is lehet csalódásnak nevezni. Illetve van egy "magyar" vendéglő, a PUSSTA — de később kiderült, hogy a tulaj német, a koszt vacak, s hogy egy öreg, kopott MALÉV plakát a bejáratnál az egyetlen igazi magyar portéka. Szüléinktől származó, szeretettel és aggodalommal telt levelek ellenére azonban az első hetek izgalma után rádöbbentünk kulturális magányosságunkra és arra a tényre, hogy^mennyire el lettünk szigetelve a magyarlakta területeken megtalálható művelődési lehetőségektől és programválasztéktól (még ha a minőség néha másodosztályú is, részben politikai, részben gazdasági okokból). És akkor eszünkbe jutottak a levelek, amik az ITT-OTTban megjelentek az évek folyamán.^ Mintha fuldokló utolsó kiáltásai jöttek különös levelek a brazil őserdőből és az ausztrál legelőkről. Küldjétek az ITT-OTTot! Torontóban nehéz volt néha ezeket átérezni. És még nagyobb megértéssel emlékezünk a fiatalok leveleire, akik az európai táborokból írtak, keresvén az alkalmat, hogy a magyar egyéniségüket és szellemi adottságaikat megmentsék __ a sok idegen között és megosszák magyar testvéreikkel. És megpróbáltuk elképzelni, ha ez egyáltalán lehetséges, annak a szegény, esetleg Írni és olvasni sem tudó kivándor-36
