Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám
tettek száma keserves. A cserkészeket viszont nem kell igazolni, jó munkájukról hiresek! --éji ITT-OTTnak* Szeretett Barátaim! Nagyon köszönöm a. terjedelmes lapot, igazán büszke vagyok a magyarságomra amikor olvasom, hogy az úristen csak szeret bennünket, hogy ilyen kiművelt főket adott nekünk. Az a szeminárium szó az én orromat is csiklandozza egy kicsit, mivel én is átéltem ennek minden körmönfont huncutságát, ami abban a nagy kopasz fejben megszületett, Éppen ezért én szívesebben vándorgyűlésnek keresztelném el. Eszembe jut az üzemi élet} amikor arra a bizonyos napra virradtunk, a melós csak ökölbeszoruit kezekkel, bukdácsolva lépte át a kulturháznak csúfolt küszöböt. A megváltó csak egy-egy áruhozó teherkocsi volt, amit aztán úgy megraktak, hogy a sofőr a gázpedált alig találta. Hogyha sikerült kijutni az első kocsmáig, akkor aztán igazán Örültek és ittak a rendszer bukására. Hozzájárulásomat mellékelem. — Alex Flame, Csikágó. UNCLE TOMS ITT-OTTnak* Mivelhogy időm megengedi, szeretnék egypár dologhoz hozzászólni, ami az igen érdekes ujságtokban megjelent. Két évvel ezelőtt szó volt az "e'lwaspcosodásról" és újabban az indiánok Sebesült Térd-i wasp ellenes küzdelméről. (Vajon tudják-e a nem-angol nyelvterületi olvasóitok, hogy miféle csodabogár a wasp?) /Az eredeti cikkben a szerző megmagyarázta* a szó, ami egyébként darazsat jelent, a white--anglo-saxon—protestant-ot ill. fehér, angolszász protestánst jelképezi, e szavakból alkotott akroni^a.—szerk_j_7 A darazsakat nem kell bemutatni nekem mert mint minden kisebbséginek, nekem is volt részem megfogható igazságtalanságokban a darazsaktól, mert nem abból a kaptárból származom, mint ők. De -álljon meg a menet! Mindnyájan kikerültünk Magyarország,ról, ki ekkor, ki akkor, és ezzel a lépéssel bizonyos fokig a magyarságunknak hátat is fordítottunk! A különféle befogadó országok lakosságához és életmódjához nekünk kell alkalmazkodnunk és nem nekik hozzánk. Ezalatt viszont nem egy szolgai megalkuvást és talpnyalást értek. A befogadó országoknak különféle érdekeik és okaik voltak a ^5 utáni és az 56-os menekültek befogadására. De hogy volt -- fő - leg 56-ban — szimpátia is bennük^sorsunk iránt, az véleménvem szerint kétségtelen. Ezt a szimpátiát több országban fanatikus alakok aláásták, amivel főleg az újonnan kikerült és bevándorlást remélő menekültek tömegeinek ártottak. Mert munkapiac ide vagy oda, a bevándorló várható hozzáállása is bizonyára számításba jön, hogy X-Y ország beengedi-e, vagy sem. A Sebesült Térd-i indiánok lázadását nem követtem alaposan -de tudtommal ok a fehér ember (mint mi vagyunk!) és nem kifejezetten az angolszász domináció ellen harcoltak. Aző helyzetük és a miénk — ha magyar etnikumról lehet egyáltalán beszélni még Észak-Amerikában is—teljesen más. Ok voltak az őslakók, akiket az európaiai szisztematikusan kihasználtak. Mi ide szabad akaratunkból jöttünk és általában Magyarországhoz képest helyzetünk javult. Az elwaspcosodásról még csak annyit, hogy mi magyarok is elvártuk a betelepedő idegenektől az elmagyarosodást. Ezt, tudom, a Kis - entente később felfújta* de hogyan lett Petőfiből, Katéterből, Clark Ádám utódjaiból stb, —magyar és nem tót, szerb, hugenotta vagy angol? Ez egy majdnem természetes folyamat. 32
