Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 5. szám

fellépni, cselekedni ilyen értelmű megbízatás hiányában. A különböző szervezetek tisztviselői (Szab. Harcos Szöv., Po'l. Foglyok Szöv., Magy. Rep. Szöv., M.H.B.K., stb.) képviselhetik — esetleg — a saját tagjaikat, de semmi esetre sem az egész magyarságot, mint ilyet! (Bár: a politikában is úgy szokott az lenni, mint bizonyos helyzetben katonáiknál: öntevékenységért, ha sikerrel jár, kitüntetést, ha nem, hadbiróságot, esetleg golyót kaphat az ember.)

Személy szerint azokat, akik "magyar részről" exponálták magukat republikánus vonalon, zömükben jószándék.u, tisztességes és becsületes magyaroknak ismerem s támogattam is "honmentő" igyekezetüket. Azt pedig, hogy a Vizikapu szerencsétlen ügye miatt bárki is a magyarságot, vagy akárcsak egyes magyarokat is pocskondiázzon, ne törjük, mert ahhoz a magyarságnak — hála Istennek — egyrészt semmi köze, másrészt pedig: lássunk egy kissé az orrunk hegyénél tovább is — elvégre európaiak vagyunk, vagy mi a szösz! -- s ne hagyjuk magunkat teljesen a liberális sajtó firkászai által az orrunknál fogva vezetni! -- Rozsos Miklós, New Brunswick, N.J.

Kedves Miklós! Hogy a baloldali ellenzék vendettára használja fel a Vizikapu ügyet, világos és természetes. De engedd meg, hogy tiltakozzak az ellen a politikai elved ellen, mely szerint itt csak "egy kis politikai kémkedésről^van^szó . . . ami a nemzeti biztonság érdekében . . . megengedhető," és hogy nem a kihágás a bűn, hanemhogy az illetők nem voltak elég ügyesek. Attól eltekintve, hogy bizony korántsem csupán kis politikai kémkedésről van szó, hanem korrupcióról és a hatalommal való visszaélésről, fenti szavaid — melyekhez hasonlót sokaktól hallani -- olyan álláspontról tanúskodnak, ami valóban európai, "vagy mi a szösz"; ám vele az öreg Európának vajmi kevés dicsekednivalója van. Én tisztelem az amerikai jogállam eszméjét, ha a gyakorlatot nem is mindig.

Távol legyen, hogy valakit is pocskondiázzak. Cikkemnek célja az volt, hogy rámutassak arra, hogy a ^magyarság nevében pártpolitikát űzni kicsiben ugyanolyan visszaélés — ó, nem a hatalommal, de a magyarság bizalmával, naiv jóhiszeműségével — mint a Vizikapu ügy volt a Fehér Ház részéről.

Szándékosan általánosítottam; a személyek, szervezetekre való hivatkozást nem tartottam indokoltnak, mivel a jóindulatukat nem volt okom kérdőre vonni. (Stirling György barátunk, akinek a cikkét köszönöm — ő maga is megküldte —, a Katolikus Magyarok Vasárnapja ju'l. 22.-i számában yn int ha magára akarna vállalni a "bűnt," s értelmesen megmagyarázza álláspontját; hiszem, hogy magyarázata a többiekre is áll, akik vele egy húron perdültek. Cikkére majd máskor még visszatérek. Most csak annyit, hogy Pipafüstömnek pont általánosító formában van csak értelme; másként ez esetben csak üres személyeskedés lett volna belőle.) De mindnyájan tudjuk, hogy vannak magyar szervezeteink, melyek az utóbbi években úgy viselkedtek, mintha a Köztársasági Párt bizottmányai lennének. Ezeknek az eljárását a 'leghatározottabban helytelenítem. Mégegyszer hangsúlyozom: az nem baj, hogy magyar részről "exponálták magukat" egyesek republikánus vonalon (bár demokrata vonalon is lettek volna!): a baj az, hogy akarva—nem akarva, a magyarságot republikánus kampánycélokra használták ki, s nem pedig fordítva. A "Hungarians for Nixon" megvolt; a "Nixon for Hungarians"-rol viszont szó sem esett.

Sajnos vannak bizony, nem is kevesen, akik minden felhatalmazás nélkül az "egész magyarság" nevében szólalnak fel politikai síkon. Azt hiszem, szerkesztőségünk minden rossz angolsággal megfo-29