Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám
6. éyf., 5. szám ITT-OTT, 1973 Vöt. 6, No. 5 PETROVIGS ÍTÉL Az apja szerb, az anyja tót —__ De örök vizek ringatták mienkké A roppant óceánjáró hajót. Jött a Vér ködös partjai felöl, S a Lélek végtelenjébe veszett. Árbocán magyar zászló lebegett. Mi az, hogy szerb? Mi az, hogy tót? Mi az, hogy faj? Mi az, hogy vér? S mi az a Tűz és mi az a Titok, Mely mindenen keresztül A szivig ér? Mi vegyül el a fajban és a vérben, Hogy megcsendüljön halhatatlanul A legmagyarabb magvar költeményben? Minket, akiknek minden porcikája Az 5 dalai mámorától reszket — Minket ma név szerint és vér szerint És ezerféleképpen elemeznek. A dédapánknak neve mi is volt? A dédanyánkba a vér honnan folyt? Az őseinkben fel hetedizig'len A fajtisztaság mekkora is volt? És név szerint és faj szerint Es vér szerint Járnak iskolába gyermekeink. És bolygatják a Tüzet és a Titkot, Es szétszórják a Tüzet és a Titkot, Uj törvények szerint. Es megcsapolják most a székely vért -- Minden kis csöppje drága gyöngyöt ért — És kimutatják csalhatatlanul, Nagy, rettenetes vegyi tudománnyalí Más vér ez — nem rokon a magyarsággal. Hát jól van, jól van — ezt is elviseljük. Mert falra hányt borsó ez is. Á't-tudósok kezén játék-kavics. Fent, a legfőbb Semmitőszékben Ül minden földi biróság fölött Ama más^néven ismert Petrovics. Mi legfőbb biránk minden faji perben: A vér: a semmi. A Lélek: a Minden. Reményik Sándor Nagyvárad, 1935 ápr. E 3
